Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Jonathan Strahan kötetét úgy kell fogyasztani, mint valami nagyon nemes nedűt: kortyonként, vagyis elbeszélésenként, és akkor elég sokáig kitart.
„Két szerző is foglalkozik magával a tudománnyal, a tudományos megismeréssel. Caitlín R. Kiernan a Dancy vs. a pteroszaurusz-ban, még ha közhelyesnek tűnően is, de a hit és tudomány szembenállását jeleníti meg. Ez a nem túl hosszú elbeszélés elképesztő jól van megírva, a párbeszédek élesek, az ötlet jópofa, a két szereplő pedig a rövid terjedelem ellenére karakteres. A brit űroperák egyik királya, Alastair Reynolds egy nagyon furcsa, de épp ezért elég eredeti történetben számol be egy madártani kísérlet utóhatásáról. A Csapatban című sztori a tudományos élet emberi játszmákkal is bőven megtűzdelt oldalát is bemutatja. Szellemes, kihagyhatatlan írás.
Ha az olvasó a sci-fi bizarrabb régióit célozná meg, Vonda N. McIntyre űrhajóstörténete, szimbiótákban gazdag Húgocskák garantáltan hasba rúgja. Nike Sulway írását, A Karen Joy Fowler olvasókört pedig a nagyon érthető próza ellenére sem lehet hova tenni. A könyvet olvasó és bonyolult érzelmi életet élő rinocérosz bikák képe még sokáig kísérteni fog…
Ismertetőm legvégére hagytam a kedvencemet, ami már annak idején eredetiben is lenyűgözött. A rendkívül termékeny Robert Reed elbeszélése, A császárnő teljes pompában azt mutatja be, hogy milyen hatásokkal jár, amikor az idegenek egy ötvenes, értelmes, de mégis szürke asszonyt tesznek meg földi helytartójuknak. Ilyen jól megírt elbeszélést ritkán olvasni: dinamikus, stílusos, minden a helyén van, sehol egy felesleges szó. Az érzelmi szál, az asszony saját története pedig hideg, pontos. Reed írása pontosan ott és úgy ér véget, ahol kell. Igazi mestermű.”