Az emberi történelemben és kultúrában gyökerezik az MI következő hulláma

„Antropológusként nemcsak technikai teendőkként, hanem kulturális kategóriaként is tekintek az MI-re. A szellemtörténetét akartam tanulmányozni, és Alan Turingot olvasva találkoztam a hihetetlenül provokatív kérdéssel: «képes-e gondolkodni egy gép?» Az egész Turing-teszt is ugyanez: van-e olyan pillanat, amikor nem tudjuk megkülönböztetni magunkat a gépektől? Egy egyszerre technikai és kulturális gondolat nagyon jó megfogalmazása. A kulturális ambivalenciák és aggályok szintén érezhetők benne. A sajtóban és a nyilvánosság előtt az MI-t gyakran mindenféle kifejezések kísérik, a robot-apokalipszistől, szingularitástól addig, hogy helyettesíteni vagy meg fognak ölni minket. Minden a narratívától függ. Érdekelt, miért kapcsolódik a két történet ilyen szorosan egymáshoz. Miért kell az MI-ről szóló beszélgetésekbe beleszőni a másik beszélgetést?

Érdekes az MI nyelvezete. A természetes, valódi vagy nagyon organikus a «mesterséges» szó ellentétei, ami az 1950-es években tényleg pozitív szó volt. Rendezett, tudományos és a biológia összevisszaságától mentes dolgokat jelentett. Az intelligencia pedig az érzelmesség, irracionalitás és az ostobaság ellentéte. Láthatjuk, honnan ered az MI fogalma, tiszta és rendezett, emberi érzelmek és az irracionalitás által nem agyonbonyolított ősi valamiről van szó.

A mesterséges intelligencia – ciklikusan népszerű és népszerűtlen – gyűjtőfogalom számomra. Most megint népszerű. MI címszó alatt kognitív számításokról, gépi tanulásról, mélytanulásról és algoritmusokról beszélünk. Gyűjtőfogalom, mert egyszerre jelent mindent és semmit. Ugyanúgy kulturális, mint technikai kategória. Az MI egyik kihívása, hogy mindig ahhoz a kulturális képzethez társítják, hogy milyen lenne emberszerű technológiát birtokolni. És ez az elképzelés már bőven Hollywood előtt megvolt. Mary Shelley 200 éve írta a Frankensteint, bizonyos mértékben az egyik legalapvetőbb művet az emberré válást megpróbáló technológiáról, ami még korábbi történeteken, például a zsidó kabbalából kibontakozó Gólemen, és a szinte az összes világkultúrában és vallásban tetten érhető témán alapul, hogy az ember megpróbál életre kelteni valamit, aminek mindig bonyolultak és ritkán jók a következményei.

A legtöbb kulturális hagyományban egyedül istenek keltenek életre dolgokat, és az embernek nem kellene ezt tennie, mert semmi jó nem származik belőle. Többezer éve ismert ez a gondolat. Nem lep meg, hogy a mesterséges intelligencia valahogy visszatükrözi ezt a történelmet.

Tudományos, technikai és szabályozási teendők együttállása számomra, amelyből az emberi értelem egy darabját, de nem az egészet visszaadni képes technológiákat kell fejleszteni. Legszűkebb értelemben bizonyos szintű döntéshozást biztosító technológiákról van szó. Jelenlegi, 2016 körüli példányait tekintve egy csomó mintaegyeztetés és adatsorok átvizsgálása.

Az egyik mostani kihívás: mi ember mivoltunk értéke? Emberlétünk leredukálható-e az értelmünkre? Ha igen, mit képzelünk értelemnek? Ha nem, mit tervezünk a rendszeren kívülről, amit valójában a rendszerben szeretnénk tudni? Mesterséges intelligenciáról beszélünk, de ritkán beszélünk mesterséges érzelmekről, erkölcsről vagy lelkekről. pedig mindezek valamilyen módon az értelmünk részei.”