Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
„Bárcsak én írtam volna” a rovat címe, viszont én három olyan regényt hozok, amelyeknél nem csak azt éreztem, hogy „bárcsak én írtam volna”, hanem hogy egyáltalán „bárcsak lenne ennyi energiám, tehetségem, éleslátásom és türelmem egy ilyen mű megteremtéséhez”.
„Annyira természetesnek, magától értetődőnek vesszük a Jurassic Parkot manapság, hogy eszünkbe sem jut, micsoda ötlet volt. Micsoda teljesen radikálisan másfajta ötletek találkozása. Egyrészt ott vannak a dinoszauruszok, amelyek egészen a Jurassic Parkig a múltba tartoztak, esetleg valamiféle elveszett világba a Föld egy ismeretlen szegletén. Ember és dinoszaurusz találkozása mindig extravagáns fantázia volt, de létezett, volt ilyen. Crichton viszont két új elemet is behozott. Az egyik a biotechnológia. Ez nem lenne meglepő toposz, minthogy »őrült tudós halott dolgokat kelt életre« ismét eléggé elcsépelt, csak Crichtonnál a dinoszauruszokat életre keltő tudomány nagyon is valódi, a tudósok pedig racionális, többnyire alázatos szereplők. És itt a másik komponens, az igazi gonosz az egyenletben: a vállalati szemlélet és profitorientáltság. Ismét, tipikus, elcsépelt dolog a gonosz, pénzéhes vállalatot szerepeltetni. De rakjuk be ezeket az elemeket egy regénybe, ahol a profitorientált vállalat biotechnológiát pénzel, amely letűnt földtörténeti korok kihalt állatait hozza vissza… egy szórakoztató parkba. És még ha ez az egész nonszensznek tűnik is elsőre, a szereplők higgadt, analitikus szkepticizmusa nagyon szépen teremti meg a hihetőség atmoszféráját, ráadásul ez egy olyan regény, ahol nem közvetlen veszélyről, túlélésről beszélnek a szereplők, hanem matematikai és evolúciós modellekről, etikai kérdésekről, és nem csak úgy a levegőbe: konkrétan elválaszthatatlan a park működésének leállásától a káoszelmélet, elválaszthatatlan a dinoszauruszok elszabadulásától az evolúcióelmélet, és ezen felül is minden jogi, technológiai, informatikai részlet a helyén van, és ha nincs is a helyén, úgy tűnik. De komolyan, ilyen könyv nincs még egy. Hogyan… hogyan? Hogyan találja fel valaki a Jurassic Parkot, amíg még nem volt Jurassic Park? Mi lehetne a következő ekkora nagy ötlet? És még csak nem is olyan régen, hogy azt lehessen mondani, hogy Crichton valamiféle pionír volt a zsánerben. Nem, Crichton egy nagyon nagy hagyományú hard sci-fi útra lépett valahol félúton, majd teremtette meg a hiteles, orvosi és informatikai metszetben is virágzó techno-thrillert, hiszen ő maga is diplomás orvos és autodidakta informatikus volt. Emellett író. Hát nem, ilyen nincs még egy, de hát bárcsak… bárcsak valami hasonlóra futná egyszer az életemben.”