Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
Mindegyik történet nagyon személyes. A karakterek szűk világában játszódó, rendkívül beszédes pillanatfelvételek ezek, amelyek úgy bontják ki a mellékszereplőket, ahogy arra a regényekben nem volt példa.
„Mindegyik történet nagyon személyes. A karakterek szűk világában játszódó, rendkívül beszédes pillanatfelvételek ezek, amelyek úgy bontják ki a mellékszereplőket, ahogy arra a regényekben nem volt példa. Nem túlzok, mikor azt mondom, van olyan személy, akiről többet tudhatunk meg ebből a könyvből, a maga tíz oldalából, mint korábban a három könyvből, és éppen ezért a véleményünk is változhat, vagy legalábbis finomodhat vele kapcsolatban. Van, aki új, meglepő arcát mutatja, van, akivel kapcsolatban a korábbi benyomásaink erősödnek meg. Mindegyikük történetében ott a tragédia, az a formáló erő, amitől olyanok lettek, amilyenek, egy-egy csattanóban pedig kiderül, hogy az átéltek nemcsak rájuk hatottak, hanem más események láncolatához is köthetők. A kapcsolati hálón olykor a legváratlanabb vonalakat vagyunk kénytelenek behúzni, mert – ahogy Lawrence világában már megszokhattuk – minden összefügg mindennel.
A karakterközpontúság miatt most nem kapunk sok plusz információt az Építőktől örökölt technológiákról, de a novella műfaja egyébként sem igazán a világépítésre van kitalálva. Talán két novella van, ahol több szó esik az Építők találmányairól, de csak azért, mert az adott történetben kifejezetten szerepük van, a többiben jóformán említve sincsenek. Ezt mondanám az egyetlen területnek, amivel kapcsolatban egyesek hiányérzettel küzdhetnek, bár én bőven kárpótolva érzem magam. Hiába beszélünk mindössze hét novelláról, hiába lehet gyorsan befejezni a kötetet, a karaktereket és bizonyos eseményeket illetően meglepő mennyiségű információval és élménnyel gazdagodunk, és ez még komplexebbé és megalapozottabbá teszi mindazt, amit korábban már olvastunk. Azért meg, hogy tényleg ne kerülje el semmi a figyelmünket, a szerző minden novella végére írt egy rövid megjegyzést, melyben rávilágít a kevésbé egyértelmű összefüggésekre, ok-okozati kapcsolatokra, egymásra hatásokra. Hatásos. Talán furcsa ötlet, hogy a szerző a saját művét magyarázza, de azt hiszem, az itteni kommentárok még pont a »jó tudni« kategóriába esnek, nem tolakodóak.”