Európa könnyen harapófogóban találhatja magát, ha folytatódik az elhidegülés Ankara és az Európai Unió között. Oroszország egyre növekvő szerepe mellett, amelyet az EU egyedül képtelen ellensúlyozni, a belső iszlamista fenyegetés is komoly kihívást jelent kontinensünknek.
„A Nyugat-ellenes hangokkal övezett új, Moszkva-barát török politikai fordulat már csak azért is csalódás lehet egyes NATO-tagoknak, mert a szövetség egyöntetűen Törökország mellé állt az orosz vadászgép novemberi lelövését követően, annak ellenére is, hogy zárt ajtók mögött, az észak-atlanti tanácsban jelezték kritikájukat Ankarának. A korábban rendkívülinek ítélt incidens azóta szinte elvesztette jelentőségét, Erdogan – bár nagyon körmönfontan fogalmazva, de – bocsánatot kért az esetért, a török légteret védő F–16-os harci repülő legénységét pedig nem kerülte el a sikertelen államcsínyt követő leszámolás. A török politikai vezetés valóságos árulásként tekint az országban jelentkező aggasztó folyamatokkal szembeni külföldi kritikákra. Varsó vajon miként értékeli, hogy NATO-partnere stratégiai partnerség kialakítására igyekszik Moszkvával?
Európa könnyen harapófogóban találhatja magát, ha folytatódik az elhidegülés Ankara és az Európai Unió között. Oroszország egyre növekvő szerepe mellett, amelyet az EU egyedül képtelen ellensúlyozni, a belső iszlamista fenyegetés is komoly kihívást jelent kontinensünknek. Mindezt tovább súlyosbíthatja egy ellenséges Törökország, amely útjára engedheti a területén rekedt bevándorlók tömegeit. A szorongatott helyzet szerencsés esetben azonban elvezethet egy régóta várt közös európai fellépéshez is, amely új alapokat teremtve erőt adhatna a tagállamoknak az unió megreformálásához.”