Az Európa-bajnoki sikerrel beigazolódott az egy helyben toporgó, fejlődni képtelen – tisztelet a kivételnek –, belterjes magyar edzői kar és/vagy klubmenedzsmentek alkalmatlansága.
„Emlékeznek még arra, amikor 2010-ben Magyarországon járt Sir Alex Ferguson, a Manchester United Bajnokok Ligája-győztes trénere, hogy előadást tartson a magyar szakembereknek? A honi trénerek közül senkinek nem volt kérdése az edzőfenoménhoz… Ugyanők küldték el az ifiből a most sikert sikerre halmozó Nagy Ádámot, mondván, nem lesz már belőle rendes focista.
De igazságtalanok lennénk, ha csak a trénereken vernénk el a port. Ne feledkezzünk meg azokról sem, akik már sihederként képesek (voltak) a rendszeres bundázásra, akiket a játék nem, csak a pénz érdekel, akiknek a hazafiság, a testvériesség ismeretlen fogalom, ellentétben a tippmixszel. S emlékezzünk meg azokról is, akik konzervált dilettantizmusukkal, lustaságukkal, szerény képességeikkel, kevélységükkel, folyton letűnt korok sikereit felemlegetve kivívott jogaikkal bebetonozták a magyar focit a középszer alapjába. Talán még annál is lejjebb.
Paradox módon a mostani siker az ő alkalmatlanságuk bizonyítéka is: semmi keresnivalójuk a kispadokon, klubirodákban, öltözőkben, pályák környékén. A fényes siker, amit labdarúgóink és a stáb az Eb-n kivívott, tisztítótűzként kell hogy elsöpörje a (dicstelen) múltra hivatkozókat, az avíttság, a kivagyiság pénzéhes lovagjait. Mert ha nem következik be az öntisztulás, újra keserves évtizedek elé nézünk, és a most még csillogó szemű lurkók, akik Dzsudzsákok, Nagyok, Királyok akarnak lenni, újra elmaradoznak a sportág mellől. És akkor megint gyomorremegés nélkül nézhetjük a nagy világversenyeket.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A hazai sportági szövetségek ismét megválasztották az esztendő legjobbjait.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
