A szocializmus örökségét Tokajban is le kell bontani

„Amikor belevágott, ilyennek képzelte a munkát?

Túl nagy meglepetések nem értek. Tizenöt éve járok a borvidékre, mert – többek között – van ott egy pici borászatom, így a saját bőrömön tapasztaltam, hogy Tokaj milyen súlyos nehézségekkel küzd. Nem elegendőek csupán az általános jól hangzó bölcsességek, hiszen ezeket a problémákat mélyen meg kell ismerni és meg kell tudni oldani. A komoly gondokkal egyébként bárki, bármilyen koncepciót is kövessen, szembesülni fog.

Abban a gazdasági modellben, amelyben egy szőlő- és bortermelő terület működik, olyan döntéseket kell meghozni, amelyeknek hosszú távú következményei vannak. Például dönteni kell arról, növeljük-e a borvidéki szőlőtermelés mennyiségét, avagy ne. Ha igen, akkor azt hol, mely területeken tegyük, hova telepítsünk szőlőt akkor, ha az első érdemi szüret négy év múlva lesz. Azt is tudni kell, hogy igazi jó szőlő ebből majd csupán tíz-tizenöt év múlva várható. Ezek komoly távlatok, és a kérdésekre nincsenek felszínes, egyszerű megoldások. Amikor a minőség számít, azon is el kell gondolkoznunk, hogyan vesszük rá a gazdákat, hogy jobb szőlőt termesszenek.

Ez alapvetően kulturális kérdés, hiszen a minőséget nem lehet paranccsal megteremteni, az embereket meg kell erről győzni. El kell kezdeni a termelőket edukálni, és a végén persze pénzzel is tudni kell őket motiválni. Ezeket mi megtettük, ami szerintem szintén nagy eredmény. Természetesen ellenállással is találkoztam – az viszont, hogy sokan mennyire ragaszkodnak ahhoz a gyakorlathoz, ami a hatvanas-hetvenes években működött, meglepett.

Nyilván a hagyomány miatt.

Sokaknak nem fog tetszeni, amit mondok, de Tokajban a szó legpozitívabb értelmében vett hagyományok csak foltokban léteznek. Pontosabban a kommunizmus előtt Tokaj-Hegyalján és általában a magyar szőlő- és borkultúrában is voltak ilyenek még, de a működő szocializmus a közismert minőségellenességével sikeresen kiölte ezeket. Az persze igaz, hogy a rendszerváltás óta ez a szegmens is nagy változásokat tudott felmutatni.

A Tokaj borvidék 25 évvel ezelőtti átalakítását is sokan sikeresnek ítélik, azonban szerintem nem volt az. Egyszerűen nem volt jól végiggondolt koncepció, hiszen ott maradt egy óriási borkombinát, ami folyamatosan húzta le a borvidéket. Azt mondták, alakítsunk ki sok középbirtokot, jöjjenek a külföldiek, persze néhány magyar is jöhet majd, de túlnyomóan külföldiek jöjjenek, akik majd megteremtik a minőségi Tokajit, aztán majd lesz valami... De a végeredmény nem lett jó, mert a borkombinát tömegesen ontotta az alacsony minőségű bort, és senki nem foglalkozott érdemben a kistermelőkkel, pedig szerintem rájuk is oda kellett volna figyelni. Ugyanakkor akad más gond is: Tokajban a tudás, a technológia adott, elképesztő a termőhelyek potenciálja, de az ültetvények állapota már nem kielégítő.

(...)

A sikerek után miért adja át a feladatot?

A folyamatos válságkezelésből most végre áttérhetünk egy »nyugodtabb«, kevesebb azonnali és direkt döntést igénylő irányítási rendszerre, hiszen ma már a Grand Tokaj a nyugati típusú szövetkezeti rendszer irányába tart. Az új vezetésbe már olyan emberek kerültek, akik alapvetően a borvidéket képviselik, igazi ágazati szakemberek. Ők pontosan tudják, mi az alapkoncepció, nyilván ehhez képest tudják eldönteni, milyen irányba kell tovább haladni. Itt az idő, hogy a borvidéki szereplők tudatosabban kezdjék el képviselni a saját érdekeiket, és felelősséget vállaljanak a döntéseikért.

A magyar prémium borok megtalálják a nemzetközi piacukat?

Néhány borászat, például Demeter Zolié és Szepsy Pistáé és ilyen a nagyobb Royal Tokaj is, komoly eredményeket tudott felmutatni, de ezek alapján közel sem lehet a tokaji borok általános sikeréről beszélni. Ifjabb Szepsy István bekerült az igazgatóságba, és őszintén remélem, hogy átadja majd azt a tapasztalatot és tudást, amit ezen a területen megszerzett.”