A Hidrogén szonáta felemás élmény. Egyrészt egy végtelenül szórakoztató űropera, amire, megmondom őszintén, már nagyon régen vágytam, és emiatt könnyedén végigolvastam a könyvet.
„Ilyen tekintetben a Hidrogén szonáta talán kicsit kakukktojás, ugyanis itt nem annyira szembeszökőek a morális kérdések, mint más könyvekben (mint mondjuk A játékmesternél „vagy a Nézz a szélbe esetében), de azért itt is jelen vannak. Mit érünk az igazsággal? Mennyire fontos, hogy kiderüljön? Min változtat az igazság? Kinek van joga beleavatkozni mások ügyeibe, és egyáltalán, mi van, ha az érintettek nem akarnak foglalkozni az igazsággal? Rájuk lehet kényszeríteni a dolgot? A Hidrogén szonátában többször is említik a holtpont incidenst, és valóban sok hasonlóságot találunk a Holtponttal. És itt nem csupán a Kultúra Elmék »elmés« párbeszédeire gondolok –, ami néha intellektuális csemege, néha viszont szószátyár öregurak gittegyletének tűnik –, hanem a fő probléma kezelésére, ahogyan a Kultúra hozzááll egy számára ismeretlen jelenséghez. Az ember elgondolkodik: lehet, hogy az Elmék nem is fennkölt elveket követnek, egyszerűen csak nem képesek elviselni, ha valamit nem tudnak…
A Hidrogén szonáta felemás élmény. Egyrészt egy végtelenül szórakoztató űropera, amire, megmondom őszintén, már nagyon régen vágytam, és emiatt könnyedén végigolvastam a könyvet. Ugyanakkor vannak itt olyan elemek, amik kissé szétzilálják ezt a képet, megbontják a harmóniát, és teljesen disszonánssá teszik a regényt. Ezért valahol remek a címválasztás: a könyvbeli Hidrogén szonáta is ilyen. Disszonáns, zavaros, hol lehengerlő, hol döcögős (horribile dictu, néha érthetetlen). Amikor pedig a szonáta és a regény végére érünk, csak az üresség marad utána. Ezen is túl vagyunk. Kissé tanácstalanul kérdezzük magunktól az utolsó Kultúra regényen túl: és most mihez kezdünk ezután?”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Ausztriában 2015 óta 87 ezer szír állampolgár kapott menedékjogot.
Megzavart egy-két fejtegetést a statisztika az ATV péntek esti műsorában.
