Orbánista nemzetellenesség

„A nacionalizmus annyi, mint tisztelettel és odaadással viszonyulni az egyén saját kultúrájában megtestesült értékek iránt. Hasonlóan a szeretethez, amely mások erényeire adott önkéntelen válaszreakciónk, a nacionalizmus válaszreakció akkor, amikor a kultúra, amelynek részei vagyunk tiszteli és becsüli a szabadságot, a törvény előtti egyenlőséget, a szólásszabadságot, amely lehetővé teszi a viták békés, nem pedig erőszakos rendezését, a tulajdonjogokat, és azokat az erkölcsi normákat, amelyek elengedhetetleneka civilizáció felépüléséhez és felemelkedéséhez.

Viszont az Orbánista »nemzeti értékek« hívői nem tisztelnek mást, mint az államhatalmat. Ahelyett, hogy az államhatalom csökkentésén és a szabadság előhívásán munkálkodnának, aktívan éljeneznek azért az államért, amely elpusztítja a szabadpiacot, szegénységbe taszítja az országot és ellehetetleníti a gazdasági fejlődést. Éltetik azt az államot, amely szabályozza a piacot, hogy a szabályozások mentén kizárólag a kormányközeli barátok és lobbisták lehessenek sikeresek a gazdaságban. Éljenzik azt a rendszert, amely a kommunizmus felé lépked, és teljesen természetesnek veszi, hogy az állam termelje az oktatást vagy az egészségügyet, hogy aztán a közgazdasági törvényeknek megfelelően minőségben mindkettő a legmélyebbre zuhanjon, árban pedig az egekbe emelkedjen.

Az Orbánizmus, amit ezek az emberek büszkén éltetnek nem nacionalista, hiszen egy olyan rendszert éljenez, amely megfojtja a gazdaságot, hatalmas mértékű újraelosztásban vesz részt, minimálbérekkel taszítja ki a legszegényebb társadalmi osztályt a munkaerőpiacról. Mindeközben megdöbbentű méretben szórja el a nemzet dolgozói és vállalkozói által megtermelt vagyont arra, hogy szórakozást biztosítson a társadalom egy szűk politikai osztálya számára, stadionok vagy kisvasút formájában.”