Felejtsük el a Vasembert!

„Új robotikus exoskeleton segítségével végre járhatnak egy különleges neurológiai betegségben szenvedő gyerekek. Az exoskeletonok lényegében a felhasználó lábait mesterségesen mozgató robotruhák. Járni képtelen személyekre találták ki, ezért logikus lenne, ha széles körben elterjednének. A maiak azonban ügyetlenek és nehezek. Szerencsére új technológiákkal, robotbőr fejlesztésével könnyebbé, természetesebbé alakíthatók.

Az 1960-as évek óta fejlesztik őket, a szuperhős Vasemberre hasonlított az első. Hidraulikával volt hivatott ipari munkásokat segíteni többszáz kiló emelgetésében. Nem működött, azóta viszont az emberi felső és alsó testrészre is fejlesztettek sikeres darabokat, amelyek végtagjai újbóli használatára vagy számítógépekkel történő tapintásalapú visszacsatolásos interakcióra tanítják meg a humán felhasználót.

Fél évszázad kutatás ellenére még most sem terjedtek el. Főként azért, mert hosszabb idő után kényelmetlenek, és az ember mérete egyedi, nem szabvány. Egyes darabokat úgy terveznek, hogy jobban passzoljon a felhasználó testéhez, de ha a robotikus ízületek, hajlatok nem úgy forognak, mint a felhasználóé, a természetellenes mozgás kényelmetlen, sőt, fájdalmat is okozhat, amit a testpáncél merevsége még fokoz is.

A súly a másik, különösen a felsőtestre kidolgozott exoskeletonok esetében fennálló probléma, mert a testtömeg megtartásához és az ízületeket mozgató aktuátorokhoz erős anyagok kellenek. Ráadásul a mai exoskeletonokat nem úgy tervezik, hogy alkalmazkodjanak az időjáráshoz. Plusz a kinézetük is elriasztja a potenciális felhasználókat.

Innováció kell, hogy robotruha helyett második bőrré, praktikusabb és tetszetősebb eszközzé tegyük őket. Masszív elektromos motorok helyett már figyelembe veszik a sűrített levegővel működő izmokat is. Ugyanakkora erőt fejtenek ki, de nagyságrendekkel könnyebbek. Viszont még ezeket a pihekönnyű aktuátorokat is merev mechanikus szerkezetekre kell szerelni ahhoz, hogy a felhasználó testére tegyük őket.

Kollégáimmal a Salford Egyetem Autonóm Rendszerek és Robotika Központjában egy másik alternatíván, puha robotikán dolgozunk. Fejlett puha anyagokkal próbáljuk elérni, hogy ugyanazokat a feladatokat végezzék el, mint a hagyományos merev robotikai eszközök. Mivel nagyon könnyűek, és nem okoznak sérülést, különlegesen jók az emberrel folytatott interakciókhoz. Nemrég fejlesztettünk egy, az elefánt ormányához hasonlóan meghajló puha aktuátort. Bőrvékonyságú anyagból készült ruhával felszerelve pont a kívánt testrészen meghajló puha exoskeleton alakítható ki belőle, azaz mechanikus toldozgatás és kalibráció nélkül is sok felhasználóra passzol. Súlya miatt ruhaként és nem alaktalan gépkeretként hordanák.

Az exoskeletonokat most kezdik boltokban árusítani, a következő években valószínűleg egyre többet látunk belőlük. 2012-ben a lebénult Claire Lomas exoskeletonnal futotta végig a London Maratont, széleskörű használat előtt azonban még egy sor kihívást kell kezelnünk. Például azt is, hogy ne kelljen félóránként áramforráshoz csatlakoztatni őket.”