A Hidrogén szonátával még egyszer, utoljára bepillanthatunk az Iain M. Banks által megálmodott univerzumba.
„Általános és egyáltalán nem alaptalan vélekedés, hogy a Kultúra-sorozatban csak minden második regény sikerült igazán jól. A Közelkép nagyon rendben volt, így nem lenne alaptalan attól tartani, hogy a Hidrogén szonáta nem az igazi, de szerencsére így a végén megtört a trend és két kiváló regénnyel köszönhetünk el a kortárs angolszász sci-fi egyik nagymesterétől. Itt is megjelenik minden, amiért a Kultúra-regényeket szeretjük: a nagyszabású világépítés, a hajók nevei és beszélgetéseik, a fantáziadús helyszínek, az érdekes kérdések, a mindent feje tetejére állító események és az enyhén bizarr karakterek, mindezzel együtt pedig regénynek sem utolsó.
A cselekmény ugyan időnként szakadozott és bizonyos események is random-jellegűek (mint Banks szinte minden regényében), viszont a kiváló ötletek, a képzeletgazdagság és a hangulat bőven kárpótol ezért. Illetve az sem hátrány, hogy nem kell úgy megküzdeni a szöveggel, mint a szerző néhány kora könyve esetén, ha gördülékeny a próza (amiben a fordítónak is nagy szerepe van), az már önmagában félsiker.
Természetesen a szublimata pszeudo-túlvilág mellett előkerülnek Banks kedvenc témái is: az intelligens űrhajók, megastruktúrák (most inkább csak látványelemként) a civilizációk kapcsolata egymással, a digitalizált tudatok és persze a szimulált valóságok, utóbbi rögtön legalább kétféle megközelítésben. Ezektől pedig jóval több lesz a regény egyszerű űroperánál, a Hidrogén szonáta telis-tele van izgalmas (kimondott és kimondatlan) kérdésekkel, és ha a szereplők nem is gondolkodnak el mindegyiken, mi azért megtehetjük. Banks igazi nagysága itt mutatkozik meg: persze a képzelete sem utolsó, de szinte már pratchetti humanizmussal és bölcsességgel szemléli az általa alkotott világot.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
A mézes hetekről lemondhat, kitoloncolásra készülhet.
Marco Rossi együttese a szupersztárok ellen: a portugál-dán NL-csata győztesével is meg kell küzdenie a 2026-os vb-re való kijutásért.
