„És legvégül pedig azért izgalmas a könyv, mert mintha az egész regény egy emulált valóságban készült volna. Igen, van egy magyar kutatónk Veszprémből, de a város csak egy egyszerű modell: ahogy pénz áll a házhoz, szereplőnk úgy költözik egy helyesincs »jobb környékre«, majd szőrén-szárán eltűnik a történetből. Nem várhatunk el hivatkozási listát egy regénytől, de beszédes, hogy egyetlen scifi-cím merül fel, és az a lassan hatvan éves Város és a csillagok. A szereplőkből éppen csak annyi van, és éppencsak annyira valóságosak, amennyi és amennyire egy Simsben eljátszott kamaradarabhoz kell. Maga a szóhasználat is alternatív valóságot sejtet: a számítógép leggyakrabban kompjúter, a tudatfeltöltést valamiért mindenki angolul, uploadnak hívja, és egy szmájlit el kell magyarázni. Betévedés a zsánerbe, vagy szándékos fricska? Lehetetlen eldönteni.
Nem tudom, hogy valaha valósággá lesz-e a tudatfeltöltés, vagy kiderül-e, hogy már most egy szimulákrumban csücsülünk. Ha igen, akkor az Ő ott bent egy olyan program a programban, amit egyszer érdemes lefuttatnunk.”