Kontinens méretű egysejtűek; több kilométer hosszú, páncélos tengeri férgek; dinoszauruszok – nincs az az óriási állat a galaxisban, amit Dr. Sangan, a gigantikus állatkora specializálódott állatorvos ne tudna meggyógyítani. Bár kontinens méretű egysejtűvel valójában csak most találkozik először. Kritikánk a kubai szerző, Yoss szórakoztató sci-fi kisregényéről.
Teljesen rá fogok kattanni a kisregények olvasására, mert ugyan ez még csak a második volt idén, de egyrészt ennek is rövid idő alatt a végére lehetett érni, másrészt ez is kifejezetten remek volt. Ráadásul Nnedi Okorafor Bintijéhez hasonlóan ez sem egy megszokott szerző műve, hanem a kubai Yossé, aki a spanyolajkú szigetország egyik legismertebb sci-fi írója (állítólag) – tehát ahogy a Bintivel bepislantottam kicsit az afrofuturizmusba, úgy adott most képet ez a szösszenet a, nem is tudom, latinofuturizmusból.
Dr. Jan Amos Sangan Dongo hatalmas állatokra szakosodott állatorvos-biológus egy olyan világban, ahol a Tejútrendszer hét intelligens faja véletlenül(?) nagyjából egy időben fedezte fel csillagközi utazást lehetővé tévő González-hajtóművet, így aztán – egyedi előnyük fajonként nem igazán lévén – többnyire békésen osztották fel a galaxist. A Földön egy ecuadori szerzetes egyenletei vezettek a megoldáshoz, így aztán az űrutazás zászlóvivői a spanyolajkú országok lettek, a spanyol-angol keveréknyelv pedig – mivel az emberiség tűnt a legbénábbnak a nyelvtanulásban – a galaxis lingua francája is lett.
Nem is érdemes többet elmesélni ebből az izgalmas világból. Legyen elég annyi, hogy a hatalmas termetű Dr. Sangan éppen nyakig merül egy óriási, csontpáncélos tengeri féreg béltartalmában, hogy a helyi kormányzó feleségének karkötőjét előkerítse, amikor értesítik: két volt asszisztense néhány különös véletlen körülmény folytán épp arra bolygóra zuhant le, ahol a jó doktor kedvenc lényei, a laketonok (tónnák lehetne magyarul) élnek. Az egyik ilyen több száz kilométer átmérőjű eukarióta be is kebelezte a hajójukat, megmentésükön pedig a galatikus béke múlhat.
Nos, ez a könyv tényleg humoros: mondjuk, hogy jóval többet nevettem rajta, mint a Vörösingeseken, és valamennyivel kevesebbet, mint a Galaxis útikalaúzon. Az elbeszélőnk Dr. Sangan Dongo, akinek már a neve is nagy, legendás állatot jelent; emellett tényleg Mark Watney-hoz mérhetően szórakoztató narrátor, leszámítva azt az egy dolgot, hogy alkalmanként már-már a sértő határig szexista, de ha nem vesszük véresen komolyan a szöveget (mint ez az értékelő például), akkor talán nem fogunk nagyon fennakadni a dolgon. (Mondom ezt úgy, hogy erre én is érzékeny tudok lenni.)
Az egyetlen nehézséget a fent említett spangol dekódolása okozta. Míg a narráció a fordításban rendesen, angolul van megírva, addig az összes párbeszéd ezen a keveréknyelven, ami nulla spayoltudással csak szerény mértékben lehet megérteni. Különösen súlyos ez annál a résznél, ami dráma-formátumban van megírva, de ezt szerencsére rögtön egy olyan szakasz követi, ami tisztán angol nyelvű szillogizmusokat sorakoztatott egymás mellé. Szóval egy spanyolszótár nem árt a száz százalékos élvezethez, de nem kötelező, mivel a narrációból általában össze tudjuk rakni, amit a dialógusoknál elszalasztottunk.
Az egész történet szuperül-extrán-nagyon jól van összefűzve a végén, szépen sorban minden korábban látszólag fölöslegesen elmesélt dolognak lesz valami jelentősége; még terjedelem adta vázlatosságában is kifejezetten izgalmas a világ, ráadásul egy sor lehetőséget adna különböző folytatásokra; a főszereplőnk pedig bevallott és többször megnyilvánuló szexizmusa ellenére is egy szerethető karakter, mármint nekem, más lehet, hogy kiakad rajta. Szóval jó volt ez a kis kubai sci-fi, nem kizárt, hogy ennek nyomán belevágok majd Yoss angolul megjelent regényébe, az A Planet for Rentbe is.
*
Pintér Bence történészként végzett az SZTE-n és az ELTE-n. 2012 óta a Mandiner újságírója, a Mandiner.sci-fi főszerkesztője, emellett pedig A szivarhajó utolsó útja című alternatív történelmi kalandregény (társ)szerzője.
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Ódákat zeng a helyi sajtó a PAOK csütörtöki teljesítményéről a labdarúgó Európa-ligában, miközben a görög csapat román edzője az 5–0-s győzelem ellenére is a Ferencvárost méltatta.
Több mint 10 százalékkal nőtt az egyéb építmények építése havi alapon, ami főleg a költségvetési szférához köthető, ám a cégek óvatosak. A jövőbeli fellendüléshez a gazdasági kilátások javulása szükséges, ami az egész ágazat lendületét visszahozhatja – véli a Makronóm Intézet elemzője.
