Nem mertem kimondani, ugyanis még nem jött el az ideje, előttem állt egy könyv promó, úgyhogy inkább némán hallgattam, legbelül viszont hangosan visszhangzott a következő mondat: új életet kezdenék! Tudtam, hogy júniustól jó pár hónapra szabad leszek, és onnantól rajtam áll, hogy mit kezdek az életemmel.
Mióta 2014-ben visszaértem a 3 hónapos San Franciscó-i utamról tudtam, hogy a következő két év intenzív lesz, és olyan tudást, speciális gyakorlatot szerezhetek, ami később kifizetődik, utána pedig megvalósíthatom az álmaimat - azt pedig, amit felépítettem bárhonnan vihetem tovább. Viszont annyiszor hallottam, a "felelősséggel tartozol a követőidért, fókuszálj rájuk"mondatot, hogy egyre távolabb került tőlem az a valami, amit valójában szerettem volna csinálni, én pedig frusztrálttá váltam. Egy szerepbe bújtam, ami idegesített. Nem akartam Teréz anya lenni, mégis mindenki ezt várta el tőlem.. Novemberig bírtam. Akkor mindent magam mögött hagyva visszamentem San Franciscóba, ahol egy hónapot töltöttem, hogy megkapjam a válaszaimat. Sikerült. Megismerkedtem valakivel, aki új kapukat nyitott ki előttem, de erről az új könyvemben is olvashatsz. Akkor tudtam, idő kérdése, és léphetek, és indulhat az igazi kaland.
FONTOS: Néha csak tudni kell, hogy mikor jött el az idő, hogy megváltoztass mindent. Számomra egyértelmű volt: minden túl kiszámítható volt, túl egyszerű, semmi kihívás sem volt előttem. Azt is tudtam, hogy luxus 27 évesen unatkozni - ugyanis a következő legalább 5 hónap erről szólt volna.. -, úgyhogy változtatnom kell. Aztán június elején kaptam egy e-mailt egy lehetőségről, ami egyértelművé tette, hogy élek vele. Amit biztosan tudok: onnantól, hogy döntesz és nem halogatsz tovább, hirtelen minden támogatást megkapsz, és egy percig sem lesz kérdés az, hogy jól döntöttél-e.”