A primitivizmus zsákutcájában

„Mutyizik a miniszter? Mutyizik a párt? Majdnem mindenki mutyizik. Utáljuk a korrupciót? Akkor ne tartsuk fenn! Ne adjunk az orvosnak kenőpénzt azért, hogy elvégezte a munkáját, ne adjunk a rendőrnek kenőpénzt, mert az kevesebb, mint a büntetés lenne. Ne adjunk a hivatalnoknak ajándékot, hogy előnyben részesítsen bennünket, ne adjunk a futballbírónak pénzt, hogy a mi csapatunk nyerjen, ne próbáljuk meg lefizetni a jogászt, a nővért, az ellenőrt, a jegykezelőt, a tanítót, ne használjuk fel az ismerősöket előnyszerzésre, legyen tiszta a társadalom. És tiszta lesz a politika is.

Leegyszerűsítettem? Le. De akkor is igaz.

Amíg a környezetünkben tolerálunk olyasmiket, amiket egy emelettel feljebb nem, addig semmi nem változik. A miniszter ne mutyizzon, ne lopjon, ne hazudjon. A parlament alelnöke se hamisítson. A parlament elnöke ne fedezze mindezt. Ne, ne, ne! Egy országot vezetnek egy nagyon nehéz időszakban. Szlovákiának az elmúlt pár évben jól jöhetett volna az uniós elnökség, na, ez a mostani időszak nem az. Van egy belügyminiszterünk, akivel szemben olyan súlyos vádak hangzottak el, hogy nem maradt szikrányi erkölcsi joga sem tisztségében maradni. Minden másodperc, amelyet a bársonyszékben tölt, pártját és koalíciós partnereit hozza egyre kínosabb és kínosabb helyzetekbe.

Bizonyos szempontból érthető az az érvelés a koalíció részéről, hogy az uniós elnökség idején nem lehet belügyminisztert váltani, főleg nem egy ilyen tapasztalt, dörzsölt, vén kujont, de nekem azt senki nem tudja bemagyarázni, hogy ebben az országban nincs más ember, aki ne tudná levezényelni ezt a fél évet belügyminiszterként.”