Schmidt Mária a Nyugatról: A hitetlenség a nihilizmusba vezet
Bemutatták a Terror Háza főigazgatójának legújabb esszékötetét.
A regényt felnőttek is élvezettel olvashatják, az ifjúsági kategória ellenére. Van benne karakterfejlődés, ami valljuk be, hogy nagyon sok hasonló regényből hiányzik.
„A kötet tele van érzelmekkel. Egyszerűen megfogalmazott és egyszerűen közvetített leírásokkal, melyek éppen talán ezért ütnek ilyen nagyot. Ahogy a szürke Jonas az emlékek befogadása közben megtapasztalja, hogy mi a szeretet, a család, a szivárvány, az óceán, a naplemente, az elefánt, a hó, a hideg, az éhezés, a háború, a gyilkosság, a fájdalom. Ő mindössze pszichikai fájdalomban részesül, de ez is akkora tehet, amit az elődje nem tudott elviselni.
A feszültség fokozatosan nőtt, ahogy a regényt olvastam. Az utolsó 20-30 oldalon le sem tudtam tenni a könyvet, annak ellenére, hogy pár évvel ezelőtt már láttam a filmes változatot. Mégis megdöbbentem a végén.
Ez a kötet egy négy részes sorozat bevezető része. Amint befejeztem, elkezdtem a neten kutatni, hogy vajon mi lehet a folytatás. Ugyan arra a következtetésre jutottam, mint Lobo, azaz bármi is lészen a folytatásban, ez a rész egyedi és megismételhetetlen. A többi már csak hab a tortán, ami nem hiszem, hogy ilyen mélységekben képes hatni az olvasóra.
A regényt felnőttek is élvezettel olvashatják, az ifjúsági kategória ellenére. Van benne karakterfejlődés, ami valljuk be, hogy nagyon sok hasonló regényből hiányzik. Nem akarok példákkal előállni az egysíkú karaktereket illetően, amik méltatlanul értek el nagy népszerűséget. Elég csak szombat esténként egy egyik kereskedelmi tévécsatorna adását nézni és biztos, hogy a kettő közül az egyikbe belefutunk.”