Már keresztyén múlt sincs

„Mindig is az volt a véleményem, hogy a multikultúra ideológiájának ilyen csökönyös hangoztatása az európai vezetés részéről, megalapoz egy olyan teóriát, mely szerint ennek vezetésnek a valódi célja a kulturálisan keresztyén Európa felszámolása. Ebbe a képbe pontosan beleillik a migráció kezelésének a koncepciója is, amely egész egyszerűen nem tekinti problémának nem keresztyén vallású milliók bevándorlását Európába, mert nem is ismeri el, hogy a kolletív identitáshagyományok ilyen mértékű találkozása civilizációs konfliktushoz vezethez. Sőt, mintha a cél pontosan az lenne, hogy a valaha volt keresztyén Európa egy ilyen művi úton előállított keveredésben totálisan felolvadjon. Európa jövője tehát nem a kulturális-történeti folytonosság fenntartásában van, hanem éppen annak felszámolásában. De úgy tűnik, az új, kulturálisan sokszínű Európa víziójának megvalósításához nem elég csak felvázolni a jövő koncepcióját. A múltat is meg kell szüntetni. Nos, Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke, megteszi. Kimondja: »És azok a politikusok, akik azt próbálják eladni a választópolgáraiknak, hogy létezhet olyan társadalom, amely kizárólag egy kultúrába tartozó emberekből áll, olyan jövőképet rajzolnak fel, amely egy soha nem létezett múltra épül. Ezért ilyen jövő nem lesz. Európa sokszínű lesz, mint ahogy a világ összes többi része is sokszínű lesz.«

Köszönet Fritz Tamásnak, hogy a Magyar Időkben felhívta a figyelmet Schäuble és Timmermans megnyilatkozásaira. Érthetően, én inkább az utóbbi politikus mondataira lettem igazán érzékeny, habár Schäuble üzenete sem akármi. Utána is néztem. A beszédet Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke 2015. október elsején mondta el az Alapvető Jogok Kollokviumán. A YouTube-ra 2016.március 29-én került fel ezzel a címmel: »Európa sokszínű lesz, vagy háború.«

Nos, a Fritz Tamás által idézett szöveg pontos. A beszédben Timmermans az európai kulturális sokszínűség koncepcióját egy soha nem igazolt történelmi fejlődésképbe próbálja meg beilleszteni. Eszerint az európai kulturális diverzitás nem pusztán döntés és választás kérdése, hanem egyenesen sorsszerű. »…diversity is humanity’s destiny« (a diverzitás az emberiség sorsa) – mondja Timmermans. Nincs választási lehetőség. Mondja ezt az Európai Bizottság alelnöke egy emberi jogokkal foglalkozó kollokviumon. Meglepő fordulat, valljuk be, hiszen eddig a fatalizmus nem szerepelt még az emberi-jogi ideológia kelléktárában. Vagy csak én nem vettem észre? Az európai kultúrális sokszínűség tehát úgy tűnik fel immár, mint valamiféle fátum, a kikerülhetetlen sors. Már a beszéd eredeti címe is eléggé aggasztó: »Europe must accept Diversity or face War«. (Európának el kell fogadnia a sokszínűséget vagy háborúval kell szembenéznie.) Ez már ugyebár el van döntve. Aki egy kicsit is ismeri az angolt, tudja, hogy ez a „must” (kell) mennyire erős. Ez már nem ajánlás vagy javaslat. Ez azt sugallja, hogy nincs döntési helyzet. A sokszínű Európa már potenciálisan megvan, a jövő jön felénk, mint valamiféle kikerülhetetlen fátum, amely ellen nem lehet védekezni, sőt, amellyel szembeni védekezés a történelmi sorsszerűség meg nem értése. Mindez egy liberális értékrend alapján, természetesen, hiszen az elkerülhetetlen történelmi sors egyenesen az alapvető jogok értelmezéséből következik. De mégis, abszurd módon ez a látásmód engem inkább egy teokratikus államképre emlékeztet, amelynek alapján az egyén meg van fosztva a szabad világnézeti választás lehetőségétől, s egy mindenkire kiterjedő »must« teremti meg ezt a retorikusan sokszínűségnek nevezett, de valójában nagyon is zárt univerzumot. Úgy látszik, a sokszínűségbe a kulturális sokszínűség elutasítása már nem fér bele.”