*
Stumpf Andrásnak igaza van: egy magyar népszavazás Brüsszelt semmire sem kötelezi. És mégis téved: egy többségi nemmel szemben Brüsszel egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy mégis ledugja a magyarok torkán a kvótát. Ha megtenné, azzal a népfelség elvét tagadná meg.
Abban is igaza van Stumpf Andrásnak, hogy Magyarországnak érdeke az EU tagság, és felelős értelmiségi nem lehet részes olyan folyamatokban, amelyek akár csak veszélyeztetik ezt a tagságot. De abban sokakkal együtt téved, hogy a magyar kormány ilyen irányban indult volna el. Amikor Tamás Gáspár Miklós arról ír, hogy a kormány HIVATALOSAN bejelentette a kilépési szándékát, akkor nem a valóságról tudósít, hanem arról a vágyáról ad számot, hogy a magyar kormány ilyesmit mondjon – hogy aztán annál nyilvánvalóbb legyen mindenki számára, „ezek” milyen szörnyetegek. TGM, mint évezredek óta annyian, szómágiához folyamodik, abban a reményben, hogy amit kimond, az ezzel valóságos létet nyer. A magyar baloldal – ki tudja, tán valami pótcselekvés kényszeréből – amúgy is vonzódik a szómágiához. Mélyen hiszik például, hogy ha egy kijelentést gyűlöletbeszédnek mondanak, akkor az tényleg gyűlöletbeszéddé válik, és mint ilyen, megbélyegezhető. Ezért ragaszkodnak ahhoz is, hogy a kormány migránspolitikáját idegengyűlöletnek nevezzék – de ez legyen az ő gondjuk.
A lényeg, hogy a magyar kormánynak esze ágában sincs kiléptetni az országot az Unióból. Erre több okuk is van. Először is nyilvános és bizalmas közvélemény-kutatásokból tudják, hogy a választók többsége uniópárti, e többséggel szembemenni pedig politikai ostobaság volna. Márpedig a magyar kormányt sok mindennel lehet vádolni (tényleg), de politikai ostobasággal aligha. És persze az is nyilvánvaló, hogy Magyarország számára egészében véve határozottan előnyös a tagság.
Sokan ennek ellenére kacérkodnak a kilépés gondolatával – ami ugyebár önmagában nem ördögtől való gondolat –, köztük egyes kormánytagok is, miközben más kormánytagok nyíltan támogatják a bennmaradást. Mármost a kormánynak, a kormánypártoknak azon emberek támogatására is szükségük van, akik kilépnének – a népszavazáson ők valószínűleg magas arányban vesznek majd részt. Úgy döntöttek tehát, hogy ezt a kormányon belüli nézetkülönbséget kommunikálják. Van emberük a kilépéspártiak számára, és van a maradáspártiak számára is. Lázár János a magánvéleményét mondta – miután megbeszélték, hogy elmondja a magánvéleményét. Az ország pedig természetesen marad tag.