A brexittábor a hősies elbukásra játszott

„De miért hátrált meg a brüsszeli bürokraták és az EU-s demokráciadeficit kérlelhetetlen (és el kell ismerni: szellemes) kritikusa, Nigel Farage? Az ő pártja, a UKIP a brit választási rendszernek köszönhetően marginális szerepet játszik az otthoni politikában. Őt nem fenyegeti az a veszély, hogy miniszterelnök lesz, és kényes döntéseket kell hoznia az újabban hírhedté vált 50. cikkely, vagyis a kilépési nyilatkozat elküldésével kapcsolatban. Az ő szempontjából a játszma egy győztes durchmars – vagy mégsem?

Az 1999 óta EP-képviselő Farage a brexittel elintézte magának, hogy munkanélküli legyen – bár nem eszi olyan forrón a kását, a pártelnöki lemondásától függetlenül ugyanis még megtartja a ciklus végéig az EP-mandátumát: abban a szerinte antidemokratikus intézményben, ahová őt rendre beválasztották, míg a Westminsterbe nem. A Farage által oly nagyra tartott szuverén brit nép most szépen, demokratikusan megszavazta az EU-ból való kilépést, ami a demokrácia ünnepe is lehetne számára.

Csakhogy ezek után nincs mi ellen lázadjon a UKIP, annak a bizonyos 12 százaléknyi szavazóbázisnak sincs miért rá szavaznia a továbbiakban. Vagyis a toryknak tényleg sikerült a brexitnépszavazással kifogni a szelet a UKIP vitorlájából – más kérdés, hogy túl jól: egy 12 százalékos támogatottságú euroszkeptikus párt (főleg egy egyszerű többségi választási rendszerben) sokkal kisebb veszélyt jelentett volna, mint az EU-ból való kilépés.”