„Túl az »európai álmot« kergető szerencsétlenek ötletszerűen felvert illegális sátortáborain, túl a soraikba férkőzött terroristákon és fanatikusokon, túl azokon a menekülttáborbeli összecsapásokon, amelyek az állítólagos fogorvosok és mérnökök között törnek ki egyre gyakrabban, számomra nagyon súlyos kérdéseket vet fel az egész népvándorlásnak a fogadtatása. A migráció támogatói között szép számban képviseltetik magukat a kulturális sokszínűség és nem mellesleg a környezetvédelem elkötelezettjei is. Szélsőséges aktivistáik közül sokan az osztrák vagy a szlovén határkerítésnél kiabálják lelkesen egy punkegyüttes nyomán, hogy nincsenek határok, nincsenek nemzetek (no borders, no nations). Jöjjön bátran mindenki, ne legyen fehér gettó Európa, hanem legyen sokszínű: virágozzék itt ezer virág!
Ami ennél meglepőbb viszont, hogy az utóbbi csoport – a méregzöldek – is előszeretettel szállnak síkra a migráció védelmében. Holott éppen ők, a globalizációkritikus környezetvédők azok, akik elsőként szólalnak fel a veszélyeztetett állat- és növényfajok védelmében, amikor kívülről érkező, úgynevezett özönfajok fenyegetik létükben az egy-egy környezetre specializálódott fajt. Nem zavarja őket az üvöltő párhuzam: a gombamódra szaporodó mecsetek és a nyugati városnegyedekben virágzó minikalifátusok, vagy hogy Brüsszelben már nyolc éve a Mohamed nevet kapja a legtöbb újszülött kisfiú. Nem zavarja őket, mert az emberi kultúrák esetében – úgy tűnik – nem tartják elfogadhatatlannak, ha a »piac törvényei« érvényesülnek, és a gyengébb vagy csak kevésbé erőszakos kiszorul eredeti élőhelyéről. Sőt, cinikusan még oda is vágják a megélhetésüket féltőknek: ha valaki nyelvtudás és szakképzettség nélkül el tudja venni a munkádat, akkor te vagy a selejt.