„Török Márk sokadik megválasztása is törvényes volt – hiszen ő írta a törvényt, amely alapján akárhányszor újra lehet őt választani. Ők tették diákjoggá, hogy élete végéig egyetemre járhasson az ember – akkor is, ha egyetlen szakot sem fejez be sohasem. Török Márk és a hozzá hasonló hökvezérek rakták össze az intézményrendszert, amely biztosítja, hogy csak hozzá lojális emberek kerülhessenek pozícióba. Hogy ha valaki mégis tisztségbe kerül, azt a rendszer mihamarabb kivethesse magából. Ő hozta létre a »hallgatói demokráciának« azt a rendjét, amely – a kívülről próbálkozók garantált bukását felmutatva – eleve elijeszti, a hiábavalóság és esélytelenség látszatába keveri azokat, akik megpróbálják komolyan venni mindazt, amiért ez az egész elkezdődött; amire való lenne.
Most itt van a rektor, itt vannak a dékánok, itt van az emberminisztérium – összetörnék a fejükre nőtt gólemet, de nem bírnak vele. Török Márk nem mond le egy levél hatására, mert nem ilyen a természete. Akár 2019 is lehet, mire jogerős ítélet születik az ügyében, és már tényleg nem lehet még egyszer megválasztani. De a szabályokat, amelyeket létrehozott, borzasztó nehezen lehet demokratikusan felszámolni. A vezető garnitúrát, amelyet a lojalitás alapján összetoborzott, demokratikus módszerekkel szinte lehetetlen kirobbantani a posztjáról. Jó esélye van rá, hogy valójában akkor is ő lesz az ehökelnök, amikor – valamikor – formailag már nem ő lesz.”