Furcsa álmokból merítem az ötleteim

„A Broken Earth-könyvekben (még nem kapott magyar címet a sorozat – a szerk.) az orogének meg tudnak állítani földrengéseket, mégis megveti őket a társadalom. Hogy jött ez az egész?

Nagyrészt úy, ahogy az összes többi világot építő ötletemet: részben egy álom az alapja, részben pedig az, hogy próbálok valami értelmet keresni az álomban. Álmodtam egy nőről, aki úgy sétált felém, ahogy a blockbuster-filmek zord arcú karakterei szoktak a kamera felé, miközben mindenféle dolog felrobban mögöttük. De a felrobbanó dolgok helyett a nő mögött egy hegy mozgott. Nagyon mérgesen nézett rám, mintha hozzám akarta volna vágni a hegyet. Ki ez a nő, aki hegyeket tud mozgatni? Hogy csinálja?

Hogy talál válaszokat ezekre a kérdésre?

Három hónapot szántam rá, hogy mindet megtanuljak a szeizmológiáról. Elmentem ebédelni egy szeizmológussal. Megnéztem négy vulkánt Hawaii-on. Aztán magán a nőn kezdtem gondolkozni: vajon miért olyan mérges? Azon a nyáron a rendőrség kábé perceként ölt meg feketéket igazságtalanul. Ott volt Ferguson, én is mérges voltam. Én is hegyekkel akartam dobálózni. Szóval sok került ebből a regény világába és a történetbe.

Nagyon emberi ez a történet: a tudomány csak a háttérben jelenik meg.

A fantasy az fantasy. Fikció. Nem tankönyv. Nem hiszek benne, hogy a tudománynak el kell nyomnia a fikciót. Ez mondjuk jobban veszélyezteti a science fictiont, mint a fantasyt. Sok író elfelejti, hogy valójában művészet, amit csinálnak. Ha a tudományos rész rendben van, de a karakterek gyengék és a felépített társadalom nem stimmel, akkor rossz a könyved. Ezért hagyok csak egy megszabott időt a tudományos kutatásra. Nem azért írok könvvet, hogy egy szeizmológus szakértő örüljön. A cél, hogy vegyítsük a tudományt a művészettel, a kreativitással, a mágiával – olyan mágiával, ami elég hihető ahhoz, hogy akinek világos magyarázatra van szüksége ezt illetően, az is elégedett legyen.”