A Függetlenség Napja 2 – kritika

„A Resurgencebe megpróbáltak minél többet belezsúfolni a régi gárdából, és felduzzasztani a stábot tök új arcokkal, akikkel majd tovább lehet vinni a sztorit egy harmadik filmbe. Emiatt viszont két szék között esik a pad alá: sem a korábbi szereplőkre nem jut igazán idő, sem az újakra. Whitmore ex-elnök, az őrült tudós Brakish Okun, a még mindig az unokáira váró Julius Levinson lényegében saját maguk paródiájává válnak korábbi énjükhöz képest. Egyedül David Levinson maradt nagyjából önmaga, ami azt jelenti, hogy továbbra is tipikusan Jeff Goldlumos karakter.

Az újak közül a Liam Hemsworth által játszott Jake Morrison az, aki megpróbálja pótolni Will Smith laza pilótafiguráját. Úgy-ahogy sikerrel: tényleg laza, de egész egyszerűen nem tud olyan emlékezetes maradni a karakter, nincs olyan emlékezetes jelenete, mint a bevezetőben említett harmadik típusú pofon. Dylan Hiller, az első részben megismert kissrác is természetesen pótapja nyomdokaiba lépve vadászpilótaként tevékenykedik, szerencsére úgy döntöttek az írók, hogy ő inkább legyen egy nagyon összeszedett, feladatára fegyelmezetten koncentráló valaki – meg sem próbál olyan lenni, mint Steven Hiller. Van itt nekünk kínai pilótanő is, részben annak megtestesítőjeként, hogy hát igen, itt már egy egységesebb Föld néz szembe az idegenekkel – meg persze azért is, mert a kínai jegybevétel sem jön rosszul manapság a stúdióknak. És még egész jópofa szerep jut egy afrikai hadúrnak is.

És van még egy csomó kisebb szereplő, a Holdbázis parancsnokától elkezdve Morrison másodpilótáján át Levinson következő barátnőjelöltjén keresztül egészen egy iskolabusznyi gyerekig bezárólag. Ez így sok, túl sok, nem is lehet őket nagyon megjegyezni, meg egyáltalán minek azt. Ráadásul a második epizód mindösszesen két órás, jó fél órával rövidebb, mint az első – azaz kevesebb műsoridőbe próbálta meg Emmerich bezsúfolni a több szereplőt és a nagyobb látványorgiát.

Ezzel együtt sem mondanám katasztrofálisnak a filmet, tisztességes iparosmunka, de semmi több. Mint mondjuk egy IKEA bútor, nem különösebben nagy durranás, de a funkcióját ellátja. Azaz arra a két órára szórakoztat, kikapcsol, lehet zabálni közben a popcornt – csak hát manapság ilyen filmből hetente jön ki újabb darab. Részben azért is, mert anno a Függetlenség Napja volt az, amelyik megalapozta a nyári blockbusterek kategóriáját.”