Emma Newman: Planetfall

„Az idegen felderítésének sci-fi toposza mellé bekúszik némi vallási felhang is, elvégre az Isten Városára Suh-Mi különös körülmények között talált rá, és a benne heverő tárgyak eredete is jócskán felvet kérdéseket. Mi a célja a városnak? Ki szólította oda az emberiséget? És még ki mást hívott magához? Mindemellett azonban ez nem a Verebecske, a regény nem Isten kilétére és terveire keresi a válaszokat, a hit kérdése csupán fűszer a dráma mellett.

A regény mint sci-fi történet is érdekes, de ami miatt kiemelkedik, az a karakterábrázolás. Ren megbízhatatlan narrátor, akinek mentális betegsége a narrációra is rányomja a bélyegét. A titkok nagy részét saját maga elől is elrejti, és kényszerbetegségét folyamatosan racionalizálja az olvasó felé, egyre kényelmetlenebb érzéseket keltve, ahogyan betegsége elhatalmasodik rajta. Ren egyszerre szánni való és lenyűgözően érdekes személyiség, akinek hanyatlása elkerülhetetlennek tűnik. Ahogyan a titok sem maradhat örökre rejtve, úgy Rennek is meg kell változnia – miközben betegsége éppen ennek a változásnak áll ellen.”