Bernd Storck egy zseni

Én aztán nem vagyok egy nagy fociszakértő, pedig rajtam kívül minden ismerősöm futballból doktorált. Az én keresztem a motorsport és leginkább a Forma-1. Mégis észre kell vennem, hogy ugyanazok a játékosok, akik eddig látszólag nem tudtak focizni, Dárdai és később Storck keze alatt megtáltosodtak. Képesek passzolni, és nem az ellenfélnek, hanem egymásnak, képesek hajtani, küzdeni, tudnak gólt lőni. És szerintem éppen ebben nyilvánul meg egy jó edző ismérve: a kapott játékosállományt hatékonyan képes motiválni. Talán nem a motiválás a legjobb szó, mert a motiváció korábban is meg kellett, hogy legyen (EB/VB részvétel), de a fejekben rendet kellett rakni. Hiába van meg a szükséges képesség, ha a görcsös megfelelési kényszer, az ősök súlya agyonnyom. Ehhez a német mentalitás tökéletes katalizátornak bizonyult. "Nem nyerünk mindig, de ha veszítünk is, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, tegyük ki a lelkünket a pályán." Mindegy, ha nem nyerünk már több meccset. Nem számít, ha valaki elver minket sok góllal. Ne feledjük: ez csupán a több évtizedes mintán alapuló papírforma volna. Nekünk ez az Európa-bajnokság jutalomjáték. Ahhoz szokott hozzá legalább két generáció, hogy a csapatunk született vesztesekkel vegyített falábú kutyaütőkből áll, és elhittük, hogy soha nem lesz keresnivalónk semmilyen világversenyen, mert ki se bírunk jutni. Storck és Dárdai lelket öntöttek a fiúkba, tartást adtak nekik, és reményt egy országnak. A fiúk immár elhiszik, hogy van keresnivalójuk akárki ellen. A hit ereje hegyeket képes megmozgatni. Lesznek még vereségek, lesznek pofonok, de a fonalat már elkapták a srácok, és én, aki már évek óta nem nézett magyar válogatott meccset, tegnap megkönnyeztem a sikerünket. Ezzel a csapattal lehet azonosulni. Ennek a csapatnak lelke van, ez a MI csapatunk. Végre van kapitányunk. Igazi kapitány! Talán a bilibe lóg a kezem, de a lelkem mélyén szeretném azt hinni, hogy egy nemzet felemelkedésének kezdete lehet ez a folyamat. Már elfogadtuk, hogy kicsik vagyunk, de még nem tudjuk elhinni, hogy ez nem kell, hogy örökké így legyen. Lehet keresnivalónk annyi balsors után is. Nem csak a focipályán. Akármi is lesz a vége, a tegnapi fieszta a belvárosban önmagáért beszél. Ez a nemzet, a magyarság, annyi szenvedés, bukás, kudarc után, egymás vállán sírt egy csodálatos estén. Mindenki szerette a másikat, örültünk a közös sikernek. Ezekért a pillanatokért érdemes élni. Erre a falatnyi sikerre vártak nemzedékek. Nyertünk egy meccset és a mennyekben érezzük magunkat. Ennyire kevés kell a boldogsághoz. Szeretlek Bernd Storck! :)

Dárdai Pál volt az aki életre pofozta a válogatottat. Storck meg folytatta.

Storck jó edző, de nem zseni. Pontosan azt adja meg a csapatnak, amit az ilyen haszánok elvettek tőle. Nem most, hanem évtizedek óta.

nyökögnek a látványlibsik rendesen...nekik ez a harmadik kétharmad..