Ez tényleg mindent felülmúl

„Hála istennek, mindkét lövés olyan szögben volt, hogy nem álltak előttem. Attól függetlenül, hogy megpattantak, éreztem, jól találtam el és az erő is megvolt bennük. Folyamatosan erőltetem a távoli lövéseket, már Elefántcsontpart ellen is így léptem pályára, de mindig csak toltam, toltam, aztán valaki rendre leblokkolta a labdáimat. Gera Zoltán intett türelemre. Azt mondta, hogy egyszer majd elsül. Örülök, hogy ezen a meccsen jött el az én időm. De ehhez a bravúros döntetlenhez az egész magyar csapat, a szurkolótábor és az egész ország kellett.

Fontos volt, hogy akinek sárga lapja van, az ne a legjobb tizenhat között legyen eltiltott. A magyar labdarúgó-válogatottra eddig nem jellemző módon a nyolcaddöntős továbbjutásunk szempontjából ez a mérkőzés nem számított. Megengedhettük magunknak, hogy néhányan pihenjenek, mások pedig megkapják a lehetőséget. Nem akárkik ellen játszottunk, a legolcsóbb játékosuk tízmillió euró felett van. Én sem tudom megmagyarázni, hogy mi ez a döbbenetes feljavulás a részünkről. Mióta tudunk ilyen szinten futballozni, valamint megnyerni egy Eb-csoportot. Ez tényleg mindent felülmúl.

Továbbra sem hisszük, hogy mi vagyunk a legjobbak. Próbáljuk nyugodtan kezelni és megélni ezt a pillanatot. Van egy új generációnk, ami hosszú idő után csodát tett a csapattal, az országunkkal. Magyarországnak nem egy-két játékosa van, aki a világ legjobbjai közé tartozik, hanem egy olyan csapata van, amelyet semmiért sem cserélnék el! Gólkirályi cím? Nem! Inkább irány a nyolcaddöntő, majd a negyeddöntő és az elődöntő!”