Új eredményeket hozott az ásatás az egri várban

„A kerengő keltezése szempontjából is sikerült fontos építéstörténeti megfigyeléseket tennünk.  Már Kozák Károly 1966-os ásatási rajzain is világosan látható volt a székesegyház hosszházának északi alapfalán egy váltás, ráadásul a nyugatabbi falszakasz alatt egy L alaprajzú vékony téglafalat, feltehetően egy falazott sír maradványát is jelölte. A Kozák által dokumentált falszerkezeti váltás ma is látható volt az alapozás szintjén a fal belső oldalán. Ebből arra következtettünk, hogy a templom északi falának alapozása két szakaszban épült. A fal belső oldalán nyitott szelvényünk ezt a feltételezést megerősítette: a vékonyabb keleti falszakaszhoz utólag épült hozzá a vastagabb és más szerkezetű nyugati falszakasz, habarcsuk is világosan elvált egymástól. Ugyanakkor e falelváláshoz nem csatlakozott merőleges fal, és ilyennek visszabontott nyoma sem került elő. Ebből arra következtethetünk, hogy a románkori templom hosszháza két szakaszban épült fel, előbb a keleti része, majd a nyugati fele, de a korábbi szakaszban még nem képeztek ki nyugati homlokzatot, tehát a templomot eleve hosszabbra tervezték, így talán csak egy ideiglenes rekesztéssel zárhatták le a két fázis között a templom végét. A kerengő viszont már egyértelműen a meghosszabbított templomhoz illeszkedett, tehát a román kori székesegyház kiépítésének utolsó fázisához sorolható.  

Mint a fentiekből kiderült, a Szent István kápolnát sem bontották le a tatárjárás után, sőt Rozgonyi Péter püspök 1436-ban társaskáptalant is alapított mellé, és mivel a tatárjárás nyomán a kápolna javai elenyésztek és feledésbe merültek, az újvári főesperességgel egyesítette. Ekkor épülhetett a régi kápolna helyére a gótikus templom, melynek délnyugati sarkát most újra feltártuk. Az ásatás meglepetése volt, hogy az 1937-38-as ásatás során kiásott majd visszatemetett alapfalak mellett, az egykori ásatási szelvény visszatöltésében, egy kupacban nagy mennyiségű kerámia és kályhacsempe töredéket találtunk a későközépkortól a XX. századig terjedő időszakból. Nyilvánvalóvá vált, hogy 1938-ban az ásatás kiselejtezett leleteit visszaöntötték az ásatási szelvénybe, amikor a romokat visszatakarták.