A Gawkernél elképesztően rossz a hangulat

„Vagy lehetne felhozni az összes többi komédiába illő sztorit, amik mind-mind arról szólnak, hogy bár a Denton nem győzte elmondani ahányszor csak tudta, hogy a Gawker egy tech cég, de valójában sose tudta levetkőzni az arrogáns ötödik sugárúti bloggercég mentalitást, amelyik a mérnökökre úgy tekint, mint ilyen olajoskezű overallos szakikra a gépházban, akiknek néha lehet szólni, hogy húzzák meg a csavarokat, amikor át kell rakni egy gombot a weboldalon balról jobbra.

A Gawker Tech pozíciók, mint a fent meghírdetettek, nem mérnök pozíciók, hanem supportos pozíciók. Ennek a cégnek nincsen semmilyen olyan ambíciója, hogy problémákra adjon technológiai megoldásokat, kihívásokra adjon technológiai válaszokat. Ezt nem én mondom, ezt a Denton mondta számtalan magánbeszélgetés során, gyakorlatilag őt idézem most. Ennek a cégnek nincsen ráadásul semmilyen módja és képessége sem arra, hogy problémákra adjon technológiai válaszokat. Még amikor volt is valami ilyesmi ambíciója a cégnek, akkor se tudott kiállítani se egy olyan managementet, amelyik képes lett volna egyáltalán működtetni egy teamet, ami ahhoz kell, hogy épüljön egy termék, se egy olyan product csapatot, amelyik akár a legegyszerűbb termékfejlesztési kihívásokkal megbírkozzon. A Gawker egészen tavaly őszig egy olyan véregyszerű dolgot próbált három éven át építeni, hogy emberek tudnak blogolni, kommentelni, egymást követni és lájkolni (Kinja). És ezt nem sikerült három év alatt megvalósítani, sőt, átlátni egyáltalán. Majd amikor végül még ezt a bot egyszerűségű tervet is feladta, és visszatért az üzleti modellhez, hogy dickpicek és cyberbullying blogposztok mellé bannereket rak, és ezt megismétli egymilliószor, hogy szabad szemmel is látható bevételt generáljon, akkor párhuzamosan azzal, hogy a végsőkig butította az ambíciókat, felemelte a legszűklátókörűbb productos gyakornokot product directorrá. Azt az embert, aki soha nem volt képes, és egyébként soha nem is lesz képes annál bonyolultabb projektet átlátni, hogy átrak egy gombot jobbról balra, vagy átszínezi a betűket. Ez az ember jelenleg a de facto vezetője az összes Gawkeres fejlesztőnek, ő dönt arról, hogy milyen projekteken dolgoznak ezek.

A szakmai fejlődési lehetőségek, a szakmai kihívások, és a szakmai inspiráció teljes hiánya, a reménytelenül érdektelen projektek, a teljesen amatőr, szűklátókörű vezetés, a new yorki irodában a nevetséges munkakörülmények, a folyamatos elvándorlás, a Hogan és egyéb perek okozta egzisztenciális bizonytalanság, és legfőképpen az, hogy a vállalat a mérnökeit teljesen látványosan szarba veszi, mind ahhoz vezettek, hogy a Gawkernél elképesztően rossz a hangulat. A budapesti irodában - a valóságtorzító mező vagy buborék miatt - kevésbé, de New Yorkban annál inkább. Az, hogy erre a cég válasza közös kirándulások szervezése, meg ingyen ebéd és free snacks, az engem leginkább arra emlékeztet, mint amikor a Titanicon, már a jéghegy után, kiállították a zenekart játszani, miközben süllyedt az egész a gecibe.

És persze a legszomorúbb az egészben, hogy a Gawker Technél dolgozó mérnökök mind egytől egyig nagyon jó szakemberek, sokan tök tehetségesek, és amúgy létrehozhatnának egy fantasztikus szakmai közeget is, egy megfelelő cégnél. Én minden egyes mérnökre, akivel együtt dolgoztam a Gawkernél, tök jószívvel emlékszem vissza, és bármelyikükkel boldogan dolgoznék újra együtt. Viszont a Gawkerről sajnos azt gondolom, hogy magára valamit is adó szakember nem dolgozik ott. Mindenki, aki eljött onnan, sokkal jobban járt, sokkal jobb munkát végez, sokkal nagyobbat lépett előre szakmailag, olyannyira, hogy amikor az ember beszélt ezekkel az emberekkel, akkor gyakorlatilag szégyellte, hogy ő még mindig ugyanazt a szart gyúrogatja, ennyi idő után is. Ugyanazokat a sztorikat tudja csak elmondani újra, mint egy, két vagy három éve, egy helyben jár. Persze negyvenes családapaként - ha az embert nem zavarja a stagnáló karrier és a szakmában való lemaradás - lehetne ez egy tök jó nyugdíjas állás, ha nem lenne ez amúgy a kibaszott Titanic.

De sajnos az. Az utóbbi egy-két évben a vállalat minden stratégiai döntését kizárólag a Hogan per esetlegességei határozták meg, illetve az, hogy a Denton rég elvesztette az érdeklődését, és nagyon régóta az eladásra és az exitre játszik. Erről szólnak az új irodák, a szexin hangzó ex-Googleös CTO, az új hangnem stb. A lehetséges vevőkről szóló pletykákban pedig felbukkant már az Axel Springer, a Univision és hasonló cégek is, amely nevek pedig elég jól körvonalazzák, hogy nagyjából milyen irány és stílus várható.”