„Az egész életed egy színház!” – a nemzeti konzultáció miatt esett egymásnak Menczer és Magyar (VIDEÓ)
„Egy rossz ripacs vagy, egy üres lufi” – üzente meg a Tisza Párt vezetőjének a Fidesz kommunikációs igazgatója.
Nem szeretnék a Nemzetiből nyugdíjba menni, nem egészséges, ha egy ilyen intézményt valaki túl hosszú ideig vezet. Interjú.
„Már három előadást próbálnak is a jövő évadra…
A Tóth Ilona, az 1956-ban kivégzett orvostanhallgatóról szóló darab, a Gulág virágai próbái zajlanak, ahogyan az Ingmar Bergmann forgatókönyve alapján készülő Szenvedély című előadás is javában készül. Folyamatos a munka, de nem is tudom másképp elképzelni az életemet. Megyek Szentpétervárra rendezni, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődését színre állítani Szentpétervárott nagy kihívás. Remélem, a magyar közönség is láthatja majd, ha elhozzuk a Nemzetibe. Ez attól függ, úgy sikerül-e. A színházi világ üzemi ritmusa belekényszeríti a rendezőket, eszeveszett tempóban dolgozzanak, ami az alkotás természetével ellentétes. Ilyen volt a korábban említett Ostermeier Sirály, melyet az elkészülte előtt értékesítettek a svájciak. Vagyis a bemutató előtt lekötötték a turnékat – ez így szokás, és így jártunk el mi is. Ez is egy tanulság: hiába a nagy név, csak olyan előadást szabad egy fesztiválra elhívni, amely már bizonyított.
Zsótér Sándor már harmadszor rendez a Nemzetiben, lassan külön színház a színházban az ő ittléte. Minek köszönhető közös munkájuk?
A kölcsönös tisztelet, bizalom az együttműködés alapja. Gyilkosan ijesztő volna, ha ugyanazt gondolnunk a világról, éppen az a jó, hogy mindannyiunkat gazdagít, ha más nézőpontok is megjelennek, Zsótérnak pedig nagyon különleges és határozott a látásmódja. A színészek boldogan próbálnak vele, a nézők is nagyon szeretik. Mit kívánhatnék többet? És melyik budapesti színházban megy még három Zsótér-rendezés?
A 2016/17-es évad, a Szenvedély évada után már záróetűdben gondolkodik?
Öt évre szól a megbízatásom, ami a 2017/18-as évadban lejár. Folytatom természetesen, ha élvezem a bizalmat. De nem szeretnék a Nemzetiből nyugdíjba menni, nem egészséges, ha egy ilyen intézményt valaki túl hosszú ideig vezet. Ráadásul nem tudom másképp csinálni, mint napi 24 óra ittléttel, és ez nem megy a végtelenségig. Tíz év alatt már ki lehet futtatni egy művészeti koncepciót. De most a közeljövő érdekel, a jövő évad, de még inkább a következő bemutatónk, a Cyrano – nagyszerű előadás lesz, remélem, a közönség is szeretni fogja.”