Kecsegetekercs

2016. május 15. 09:45

Íme a magyar gyökerű gasztroköltemények, amelyeket a gyakorlatlan szem nagy fehér tányérra szórt apró színes rakásoknak láthat, ha meri azt gondolni az egészről, amit elsőre gondol.

2016. május 15. 09:45
Tanács István
Népszabadság

„Hosszan idézhetnénk a világraszóló magyar sikert méltató jobb- és baloldali, bulvár- és nőimagazin-, életmódcikkekből. Végre valami, amiben háttérbe szorult a turáni átok, az örök magyar megosztottság, a népies-urbánus kultúrharc; létrejött a nemzeti egység, a katartikus közös siker. Ez nem ám talmi olimpiai aranyérem, amit Széchy Tamás bottal vert ki a versenyzőkből, és csak arra volt jó, hogy elfedje az akkori társadalom mély válságát. Nem irodalmi Nobel-díj, amit az egyik oldal fanyalogva, Imre Kertész-ezve fogadott. Nem Oscar-díj, amit naná, hogy szintén holo­kauszttémára adtak, de mikor adtak például egy filmnyelvteremtő Trianon-történetre? És nem budapesti világkiállítás, pláne nem budapesti olimpia, amit a másik oldal fitymál(t) és akadályoz(ott), ahol csak tud(ott).

Kecsege garnélával és kagylóveloutéval, karfiol-kaviár tarte, ropogós haltej, uborkasaláta és sárgacékla-ravioli; sült szarvascomb- és gerincfilé, szarvasgombás burgonyapüré, véres hurkával töltött céklakompót, konfitált sütőtök és homoktövis – íme a magyar gyökerű gasztroköltemények, amelyeket a gyakorlatlan szem nagy fehér tányérra szórt apró színes rakásoknak láthat, ha meri azt gondolni az egészről, amit elsőre gondol.

Én például azt gondoltam: ezekből nem lehet jóllakni. Pedig mennyi pénzt és IQ-t pocsékoltak rájuk. Írjuk, mondjuk, hány tízezer gyermek éhezik, és hogy tenni kéne valamit. Ám a nyomor enyhítéséről csak beszélünk, miközben a lényegében felfoghatatlan luxust meg is valósítják. Talán attól ilyen ez az ország, amilyen, hogy éppen ez tud végre kiváltani némi közös büszkeséget.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
atila68
2016. november 13. 12:44
Hogy én ezt mennyire pont leszarom.
kispufi
2016. október 31. 17:08
végre-végre, hogy csak megtalálta a fanyalognivalót az örökfanyalgók fantasztikus csapata, miután cikke elején még a fanyalgások miatt fanyalog. de azért ennél erősebb lett volna, hogy egy 201 méteres medencében nem lett volna magyar szakácsgyőzelem.
C.Dömötör
2016. június 15. 23:28
Ez itt fent nem értett meg semmit. De egyébként van egy dolog ami engem is zavar. Elolvastam minden interjút, a verseny előtt, és után, amelyekből kiderült, hogy itt hónapokra szóló felkészülésről volt (van) szó. S most ismét a világversenyre, Lyonban. Ezen azért elgondolkoztam. Tehát ezek a szakácsok a saját szakmájukat sem tudják ez idő alatt végezni, mert csak a versenyre koncentrálnak. Ezt találom túlzásnak, valahogy, szerintem, ez az egész egy rossz irányt vett. Erről persze, nem a magyar versenyzők tehetnek. A sors úgy hozta, hogy 1997-ben megismerkedtem Hans Haasal, aki ugyan ,,csak" harmadik lett a Bocuse d’Or -n, de mégis érdekes információkat adott az akkori (1987, még más szabályokkal) versenyről. Ő is készült természetesen, de nem hónapokig, és csak az utolsó héten volt, hogy nem dolgozott a munkahelyén. Ez valahogy elfajult. https://de.wikipedia.org/wiki/Hans_Haas_(Koch)
DrPepper
2016. május 25. 07:16
Viszont a vasárnapi shoppingolás alapvető emberi jog.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!