Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Nincs mese, kockáztatni kell. A versenyszféra már csak ilyen.
„Furcsa ennek a vállalkozói krémnek a világa. Gyorsan jár az agyuk, de más mezőben. Jártasak a számok világában, ismereteiknél azonban fontosabbak az ismerőseik. Ez is versenyszféra, csak más szabályokkal. Hajtani kell a megrendelésekre, de tudni kell, hogy merre rugalmas, hol tapad, hol enged az anyag – egy sikeres ajánlat több mint leírt ígéretek halmaza. Sok csapdába bele lehet sétálni, ha nincs megfelelő kontakt, aki elmagyarázza, mire vigyázz. Referenciák, paraméterek, költség, kötbér, visszaosztás, ilyesmi. Előfordulhatnak váratlan helyzetek. Szűkebb keblű döntnökök. Egy másik barát, más vonalon. Túl sok a magát fedező, beijedt bürokrata. A legrosszabb esetben tudni kell visszavonulni. Ép bőrrel, nagyvonalúan, de kevés veszteséggel. Nincs haragszomrád, mert akkor hamar kifut alólad a mező. Elvégre mégiscsak a versenyszférában vagy. Legyintés, koccintás.
Észre sem veszed, de már túljutottál azon a félszen, amit az első kft.-d alapításánál éreztél. Amikor meglátod a nevedet a grafikailag szépen kivitelezett cégháló közepén, magad is elcsodálkozol, mennyit változott a világ, s benne te. Észrevétlenül módosultak az arányok, mértékek, normák. A másoknak leadott és a másoktól fölvett erő komponense. A jártasság nyújtotta önbizalom, amelyet folytonosan vizsgáztat, és bármikor kikezdhet a hatalmi piramis. Észnél kell lenni. Hamar függetlennek álmodod magad, és könnyen lehet keserű az ébredés.
Nincs mese, kockáztatni kell. A versenyszféra már csak ilyen.”