Kittenberger: Magyar kalandorok Afrikában

„Mi az oka az egyébként rendkívül örömteli feltámadásnak? Új borító, francia alcím, egy trilógia első kötete: mire számíthatnak az olvasók?

Még tavaly, 2015-ben elmentem a Szefantor táborba. Ez egy sci-fi tábor Szeged mellett, egy tanyán, ahol sci-fi írók, szerkesztők kellemes, lazulós környezetben napközben előadásokat tartanak egymásnak, bográcsolnak, este pedig tábortűz mellett iszogatnak. Nagyon jó buli. Itt, egy író-olvasó találkozó keretében adtunk elő Szélesi Sanyi barátommal az Írók legkellemetlenebb pillanatai témakörben. Nyilván szóba került a Kittenberger is, és megmutattam nekik a kész oldalakat a gépemen. Rettenetesen tetszett mindenkinek, nem értették, hogyhogy nincs ez kiadva. Mivel akkor hirtelen én se értettem, ráírtam Szabira, hogy mi lenne, ha így 3 év után újra csinálnánk valamit. Nekiálltam kiadót keresni (nem túl nagy elánnal), aztán kaptunk ajánlatot is, de csak fekete-fehér megjelenésre. Erre nemet mondtunk, és megint elült az egész.

Idén tavasszal összefutottam egy távoli rokonommal, aki azt mondta: »Figyelj, adjuk ki mi! Most épp van pénzem, befektetem!« Én meg: »Oké.« Újra ráírtam Szabira, akiről kiderül, hogy már akart keresni, mert közben megint dolgozni kezdett az anyagon, és majdnem kész lett az egésszel. Aztán még pár hét, és tényleg kész volt. Hát így történt.

Lehet, hogy a trilógia ténye meglepetés, bár számomra nem, mert eleve annak szántuk: a közvetlen folytatás oldalakra bontott sztoriváza már 2012-ben kész volt. A Kittenberger történetekből 6 teljes sztorink van kész szinopszis formájában. És még ott vannak az Ács&Baka füzetek is: ezek 36 oldalas fekete-fehér, spin-offszerű kiadványok lennének, amelyek a két kalandor extrém kalandjait mesélnék el. Ezekből kábé 10 sztori van összegyűjtve. Tehát amennyiben sikeres lesz az első kiadvány, készül majd a folytatás is. (…)

Mennyire támaszkodtatok a korabeli feljegyzésekre, és mennyire a saját képzeletetekre? Mennyire pontosan idézitek meg az 1900-as évek Kongói Szabadállamát?

Köszönöm a kérdést. A Kittenbergerhez óriási kutatásokra volt szükség – főként ebben végzett hatalmas munkát írótársam, Dobó István. Ez az egyik, amit a legjobban szeretek ebben a projektben: a valóság és a képzelet összekeverését. A kétoldalnyi Jegyzetben majd olvasható lesz, mennyi valóságos adatot, tényt, korabeli irodalmi asszociációt rejtettünk el a képregényben. Nem is írtuk fel az összeset, csak a leglényegesebbeket.

Ez egy alternatív történelmes sztori. Vannak benne kitalált karakterek, valóságos karakterek, olyanok is, akiket valóságos karakterekről mintáztunk, de olyanok is, akiket irodalmi alakok ihlettek, ám a mi világunkban igaziak. Szeretem ezt a játékot: hitelessé teszi a sztorit.

A Kongói Szabadállamban elkövetett rémtettek valóságosak. Az őrület, az a népirtás, a csonkolások, minden, ami ott zajlott, mai szemmel nézve hátborzongató. Mint ahogy az is, hogy ez mennyire nem ismert szelete a történelemnek. Ezt igyekeztünk a lehető legpontosabban ábrázolni, pl. amikor Kittenbergerék beérnek a kongói faluba, és ott szembesülnek a rémtettekkel: az a kép egy holland misszionárius könyvében olvasott bekezdés alapján készült, ahol maga a jelenet így, szóról szóra le volt írva.”