„Az egyesület elnöke lubickolt kicsit a sajtó érdeklődésében. Nyilatkozott a kormány különféle orgánumainak: ő látta, ott ácsorogtak az ablaknál az idegen férfiak, az ügyeletes tiszt próbálta elhessegetni a kukkolókat, de az egyik felhevült férfi berúgta az ablakot. Az edzés abbamaradt, a lányokat ki kellett menekíteni, a szülők pánikban, amíg ott van a tábor, a gyerekeket nem engedik edzésre…
A megyei rendőrkapitány nyomoztatott, de a bevándorlókkal kapcsolatba hozható erőszakos cselekményről senki nem tudott semmi, senki nem látott az ablakok környékén kukkolókat, szándékos rongálásnak nyom sincs. A városban eddig nyugalom volt, békében éltek a körmendiek és a tábor lakói.