Irdatlan erők ütközőpontjában áll Magyarország – Schiffer András a lemondásáról

„Két éve az EP-választás éjszakáján diadalittas beszédet mondott, Magyarország következő kormányzó pártjaként beszélt az LMP-ről. Tényleg komolyan gondolta?

Abszolút, jóllehet nem cövekeltem le időpontot ehhez, de hosszú távon nem inspiráló az, hogy az ember egy viszonylag kisszámú frakcióban legyen képviselő. Attól viszont a hideg ráz, hogy kistestvérként egy koalíciós kormány részeként ott legyünk akár a Fidesz, akár az MSZP és vidéke mellett. Azért vágtam bele tehát a történetbe 2007-08-ban, mert van egy képem arról, milyen Magyarországot szeretnék. Ehhez egy eszköz a párt és a parlamenti részvétel, de korántsem egyedüli. Abban a mérlegelésben pedig, hogy mikor, melyik eszközt választja az ember, kizárólag elvi szempontok játszhatnak közre. Számomra mindig felfoghatatlan volt, amikor pár tíz-, vagy százezer forint alapján döntött valaki a saját politikai sorsáról. A politika sohasem válhat megélhetési kérdésé.

Kívülről önről azt lehetett látni korábban, hogy lubickol a parlamenti vitákban, az egyik legaktívabb képviselő. De feltűnt az is, hogy az utóbbi időszakban kevesebbet szerepel.

2010-14 között tényleg nagyon élveztem a parlamenti vitákat, de az orgazmikus élmény már elmúlt. Régen Gaudi kollégával versenyeztünk azon, ki nyom több kétpercest. Nem csak az változott, hogy ma kisebb a parlament, és eltűnt Gaudi is, hanem lett egy új házszabály, ami gyakorlatilag teljesen kiüresítette az érdemi parlamenti vitát. Az elmúlt három hónapban komolyan átgondoltam, mi a küldetésem és hogyan tudom hatékonyabban hasznosítani az energiáimat.

2014 májusától mostanáig az mozgott bennem, hogy egyrészt nyilván van a párt és a szavazótábor felé egy óriási felelősségem abban, hogy a médiában és a parlamentben hogyan szerepelek. Másrészt egyszerűen párttörténeti okokból van egy komoly felelősségem a pártépítésben. Harmadrészt azonban abban is felelősség terhel, hogy létrejön-e az LMP, mint globalizációkritikus, ökopolitikai irányzat körül az a szellemi erőtér, ami mindig hiányzott. Azt kellett belátnom az elmúlt időszakban, hogy a három szerep együtt nem megy.

Soha egy olyan ciklus nem volt, amikor a geopolitikai viszonyok olyan erősséggel jöttek be a magyar nyilvánosságba, mint most, és a migrációs válság csak egy tétel ebben. Irdatlan erők ütközőpontjában áll Magyarország, és az országon belül több tűz között kell talpon maradnia az LMP-nek. Ezért ez a ciklus nagyon élesen megmutatta, ha nincs meg a szellemi erőtér, ami stabilitást adna egy rendszerkritikus politikának, a párt nagyon nehezen tud áttörni.

(...)

Magyarra lefordítva, a korrupcióellenes fellépés vagy az ügynöknyilvánosság a médiában átment, a zöld-öko-satöbbi elképzeléseik meg nem igazán. Jól értem?

Nem kötekedni akarok, de pont ezek a mondatok mutatják, mit nem sikerült elérni. Tehát igen, azt sikerült átvinni, hogy itt vannak csávók, akik derekasan fölnyomnak korrupciós ügyeket, esetleg még tisztességesek is, ráadásul az ügynökaktákat is ki akarják nyitni, de van valami homályos zöld gazdasági izé, amit nem értünk. Holott amikor mi korrupcióról beszélünk, azt az egységes képet kellene felvázolnunk – és ebben van feladat –, hogy a politikai döntéshozatal az egész világon vagy nagy cégek zsebében van, mert a profit előzi az embert, a népeket, vagy a közös kasszát bizonyos nagy politikusok teszik zsebre, és azért nem jut oktatásra, egészségügyre, mert ellopják.

Mire jutott tehát az elmúlt három hónap gondolkodása után?

Visszaadom a társelnöki megbízatásomat párton belül június 1-jével, másrészt augusztus 31-gyel a parlamenti mandátumomat, és ezzel a frakcióvezetést is. Az látszik, hogy egy ilyen szellemi erőtérnek a megépítését a napi daráló és a választási ciklus kényszerei egyszerűen akadályozzák.

És még valami, hogy a spekulációkat megelőzzem: 2018-19-ben nem kívánok indulni egyik választáson sem. Brüsszelbe soha nem akartam kimenni, önkormányzati választáson meg soha nem is jelöltettem magam.

A párttagságát megtartja?

Persze, föl sem merül az ellenkezője! Nem arról van szó, hogy én bedurciztam. A 2013-14-es, illetve a jelenlegi frakciótársaimnak pedig emberileg is hatalmas köszönettel tartozom azért, hogy ezt az utat együtt bejártuk.

Azt azért nem zárja ki, hogy valaha visszatérhet a parlamenti politizáláshoz.

Józan ésszel 2018-19-ig lehet tervezni. Az biztos, hogy akkor nem fogok ringbe szállni.

(...)

Amikor 2012-13-ban a későbbi PM-esekkel meccseltek, nem merült föl már akkor is, hogy inkább hagyja az egészet és kiszáll?

Dehogynem. Konkrétan felmerült, amikor a frakcióvezetésről lemondtam 2012 januárjában.

Az egy taktikai lemondás, taktikai visszavonulás volt.

Igen, de azért átfutott a fejemen az, hogy vissza kéne lépni teljesen. Csak ott a tét jóval nagyobb volt: az, hogy kívülről egy magyar parlamenti pártot el lehet-e téríteni a saját küldetésétől. Akkor nem azt mérlegeltem, nekem mihez van kedvem, hanem azt éreztem, van egy olyan felelősségem, ami minden pátosz nélkül bőven túlmutat az LMP-n.

(...)

Beszéljünk még az utódlásról!

Nem hiszem, hogy az az én dolgom.

Mennyire fog belefolyni?

Semennyire, mert nem lenne tisztességes. A frakcióvezetésben jogilag mindenképp Schmuck Erzsi frakcióvezető-helyettes lép a helyemre, ha akár csak egy átmeneti időszakra is. Detti 2012-ben szinte az utcáról belépve, a legnagyobb tányérdobálások közepette felépítette magát az egyik legismertebb hazai női politikussá, Erzsi és SRB (Sallai Róbert Benedek) mögött meg ott van egy negyedszázados zöldmozgalmi hitelesség és tapasztalat. Ikón (Ikotity Istvánon) pedig rajta van a napi politikai szempontból két legsúlyosabb terület, az oktatás és az egészségügy.

És a parlamenten kívül is épültek nálunk politikusok, gondolok az országos ismertségű Hadházy Ákosra, a fiatalabbak közül pedig ott van két tehetséges figura, Gál Józsi szóvivőnk és Ungár Péter, aki az Európai Zöld Párt vezetőségébe is bekerült. Ráadásul Meszerics Tamással és Csárdi Antallal az LMP jelen van az EP-ben és a fővárosi közgyűlésben is. Tehát nem gondolom, hogy olyan hatalmas űr keletkezne utánam, amit ne lehetne betölteni.”