A „természetes” szó semmit nem jelent

„Hogy írnád le a kékfrankost egy olyan valakinek, aki nem ismeri?

Sokfajta aromára képes, attól függően, hogy milyen talajon terem. Alapvetően egy kifinomult, elegáns fajta. Egy későn érő fajta. A Pannon régióra hosszú, meleg, száraz ősz jellemző, ami tökéletes a kékfrankos szempontjából. Mi általában október eleje és vége között szüretelünk. Tökéletesen kiegyensúlyozott hozam mellett teljes fenolos érettség érhető el. És ez fontos, mert ha nem érik be teljesen, akkor a kékfrankos bántóan zöld. A világ bortermelésének zöme meleg éghajlatú területekről származik, és ez számunkra nagy előny. Mert nem sok borvidék tud kifinomult és elegáns borokat felmutatni. A mi boraink frissek, gyümölcsösek, olyanok, hogy megkívánd a következő kortyot.

(...)

Mit gondolsz az organikus és biodinamikus módszerekről, a »természetes« borokról?

Mi nem tartozunk semmilyen szervezethez, nincsen semmilyen minősítésünk. A szőlőművelésünk organikusnak mondható, nem használunk gyomirtót, minimális mennyiségű kénnel és rézzel permetezünk. A pincében még szigorúbbak vagyunk, nem használunk semmilyen szűrést, derítést, és ezt egyik szervezet sem korlátozza. A »természetes bor« érthető reakció az ipari borra, de engem zavar, hogy az ilyen borokból nemegyszer eltűnik a termőhelyi jelleg. Ráadásul, a »természetes« szó semmit nem jelent.

A bor nem lehet természetes, ez teljesen félrevezető, azt sugallja, mintha a bor olyan lenne, mint a víz, ami az égből aláhull. Ez nem igaz. A szőlőt emberek ültetik, gondozzák, a bort emberek készítik, isszák. A bor az emberi kultúra egyik nagy teljesítménye, ősi kulturális érték, közel esik ugyan a természethez, de soha nem természetes. A bor elkészítése emberi beavatkozást igényel.”