Jézus élete után a kiválasztottak maradtak meg nekünk
Isten igéjét nemcsak a Biblia hirdeti, de minden ihletett mű, így például akár egy festmény, egy regény. Vagy éppen egy sorozat, amely Jézus élete alapján még rekordot is állított.
A Pinky nem pusztán a nemzetközi fantasy-felhozatalban állná meg a helyét, de csont nélkül ott van az év legjobb geek regényei között.
„Sepsi László olyan urban fantasy világot alkot, amely térből-időből kiszakítva működik. Jól megfér a vidéki rockkocsma, a pizzéria, Billy Idoltól a White Wedding, a bennük lakó vámpírokkal, tündérekkel és gólemekkel együtt. A város egyes részei, nem emberi maffiózói emlékeztetnek bármely amerikai nagyvárosra, más téren pedig tökéletesen áthatja a kis magyar rögvalóság népi alkoholizmusa. Mindezzel együtt érződik a kortárs politika hangulata, az, hogy a várost uraló erők között törékeny béke köttetett egykor, amelyet egyik félnek sem érdeke feladnia. Sepsi a karaktereit és a párbeszédeket használja arra, hogy folyamatosan építgesse a könyv világát, újabb és újabb rétegeket mutasson be belőle az olvasónak.
Márpedig karakterekből és párbeszédekből is van bőven a kötetben, gyakorlatilag a cselekmény nagy részét az utóbbi teszi ki. Jynx igazi hard-boiled detektív, aki naphosszat talpal és issza a pinkyt, ha kell, kiveri bárkiből az információt, amire szüksége van, ami pedig kiemelkedően jó párossá teszi a tündér barátnőjével, hogy Wendy, ha szükséges, gond nélkül asszisztál a faggatózásban. A cselekményt tulajdonképpen az teszi ki, hogy Jynx lehajt egy löketet, ami után közösen kifaggatnak valakit. Ha nincs pia, a sztori sem halad előre. Amikor pedig a főszereplő a múltba réved, tökéletesen klappol a krimik hatásmechanizmusa, ugyanis rájövünk arra, hogy a jelen eseményeit nagyban befolyásolják a múltban elkövetett bűnök és elszenvedett tragédiák. Karakterek tekintetében látszik, hogy mindenki alaposan kidolgozott háttértörténettel bír, noha ebből a szerző épp csak annyit mutat meg, amennyit az egyes szám első személyű elbeszélő is lát belőlük. Az is pozitívum, hogy a kevéske leírás miatt lényegében az olvasóra bízza, hogy milyennek képzeli az adott figurákat.”