Transzneműek: Obama fokozza a vécéháborút

„A szövetségi kormány hivatalosan is úgy foglalt állást, hogy anyagi testünk anyagtalan. Ez több mint nonszensz. Ez közvetlen támadás az ellen, hogy mit is jelent embernek lenni. Az még ijesztőbb, hogy sokunk nem annak látja ezt a támadást, ami. Pápasága elején II. János Pál már előre látta ezt a támadást. A test teológiájában leszögezte: nem pusztán arról van szó, hogy a biológia számít, hanem arról, hogy biológiánkba bele van írva, hogy kik vagyunk és ki Isten. Konkrétan az üzenet a szexualitásunkban rejlik mint személyekben, akár férfiak, akár nők vagyunk. 

Az, hogy a szexualitásunkra úgy tekintsünk, mint ami lényegileg biológiai és ugyanakkor magasabbrendűbb az egyénnél, egyszerű reflexió kérdése. A szexualitásunk úgy része a biológiánknak, hogy szélesebb körű, mint az énünk. Nemi szerveink kivételével biológiai felépítésünk összes többi eleme arra való, hogy hasznára legyen a férfinak vagy a nőnek, akihez tartozunk. De nemi szerveinknek semmi értelme a másik nem azt kiegészítő nemi szervei nélkül. A férfi nemi szervek igen komikusan hatnának egy olyan világban, amiben nincsenek nők. Talán forrásai lennének az élvezetnek, de nem volna semmiféle lényegi magyarázat arra, hogy ennek az élvezetnek miért kellene, hogy része legyen a másik is. Egy ilyen világban egy férfi szexualitásra nem terjedne tovább önmagánál. A nők léte nélkül tulajdonképpen egy férfi nem is lenne szexuális lény. Ha egy ilyen világban két férfi osztaná meg is egymással szexuális élvezeteit, még az ő kapcsolatuk is aszexuális lenne. A nemi komplementaritás nélkül nincs szélesebb jelentés, csak megosztott élvezet. Egy nők nélküli világban a mi férfiúnk a legjobb barátok lehetnének, de kapcsolatuk semmiben sem különbözne minőségében egy bármilyen más barátságtól, amiben bármilyen örömben osztoznak. 

Ami miatt a szexualitás túlmutat magunkon, az az, hogy az nem magunk miatt létezik, hanem a másik miatt. Még csak nem is a férfiről és a nőről szól. A szexualitás csak nagyobb lehet, mint mi, hogyha a férfiról, a nőről és a gyermekről szól. Csak ekkor használhatjuk igazán a »szexuális« szót. Ahogy a pusztán férfiakból álló, elképzelt világunk lényegileg aszexuális, ugyanúgy aszexuális lenne egy férfiakból és nőkből álló világ az egymást kiegészítő férfi és női testekkel, ha nem irányulnának az élet továbbadására. Az élet továbbadásának lehetősége nélkül, amit a nemi komplementaritás rejt, valamint a nő és az anya, a férfi és az apa közti kapcsolat nélkül nincs szexualitás.”