„Szepsy 100 – a Szepsy Pince és a Szent Tamás Pincészet e néven előjegyzésre bocsájtott közös bora pár nap alatt szinte teljesen elfogyott. Az idősebb és ifjabb Szepsy István összéletkora idén éppen száz év, s a borból is – ami egyébként magnum palackos kiszerelést kapott – száz palack készült. A számmisztika harmadik rétege, hogy a Szepsy 100 kereken százezer forintba kerül. Hogy megér-e ennyi pénzt?
Jóllehet, a Szepsy 100 nem az általános kereskedelmi megfontolások szerint került piacra; a két pincészet márkaépítési stratégiájának az efféle árazási modell szerves részét képezi. A magnum palackos Szepsy 100 mindenesetre egy útjelző. Szimbólum. Azt hirdeti, hogy a furmintnak helye van a hazai és a nemzetközi borvilágban, egyszersmind emléket állít Tokaj-Hegyalja fő fajtája 15 éves múltjának. Hogy ez nem is olyan hosszú idő? Valóban nem. És az is igaz, hogy a furmintnak nincs még egy egységes képe, ahogy a németek rajnai rizlingjének vagy az osztrákok zöldveltelinijének.
Ám a furmint – ez magánvélemény – talán izgalmasabb, többarcúbb is ezeknél. Másfelől, ha zárkózni akarunk, ideje lépni, merészet kell húzni – gondolhatták a bor termelői. Az idősebb Szepsy Istvántól újabban, ugye, nem idegen a gondolat, hogy a borkészítés csúcsteljesítményével, az aszúval 1000 euró fölötti palackáron, gyakorlatilag luxustermékként kell az arra affinis piacokon megjelenni.
Ezzel kerülhető el, hogy a tokaji édes bor, amely iránt a kereslet az elmúlt években jelentősen csökkent, tovább marginalizálódjon a borkereskedelemben, s ezzel érhető el, hogy az aszú presztízse megmaradjon – véli a tokaji mester. Sajátságos stratégia, ha úgy tetszik: válságstratégia. Hogy beválik-e, arra az elkövetkezendő 5-10 évben meg fogjuk kapni a választ.”