Spoilerek nélkül, de szétcincáljuk a Bosszúállók 2.5-öt, vagyis az Amerika Kapitány: Polgárháborút.
„1. Semmi didaktika
A Polgárháború úgy tud fontos témákról beszélni, hogy egy pillanatra sem válik cikissé. Az önbíráskodó hősök ténykedésének kérdése nem pömpölőméregetésről szól, mint a Batman v Superman esetében, hanem árnyalt motivációk egymásnak feszüléséről. Ráadásul a film egy pontján kapunk némi ösztönző beszédbe bujtatott gender study-t is, ami külön piros pont. Plusz a Pókember-féle „nagy erő nagy felelősséggel jár”-klisé Vizió szájából emberi nyelvre lefordítva hangzik el, tökéletesen megmagyarázva a Polgárháború drámaiságának mibenlétét.
2. Pókember úgy toppan be, ahogy azt kell
A Marvel nem véletlenül pöcsölt a szereplőválogatással, Tom Holland remek Peter Parker lett! Karizmája akkor is átjön, ha jelmezben van, és pont olyan a karaktere, amilyennek lennie kell. Folyton dumál, akkor is, ha nem Pókemberkedik, idegesítő és csipkelődő, ami egyértelműen abból fakad: még gyerek. Abban a pár snittben, amiben ott van, lopja a show-t. Így kell bemutatkozni hazatérni. Az már más kérdés, hogy dramaturgiailag zéró jelentősége van, hogy megjelent a filmben… (…)
Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy vajon milyen hibái lehetnek a filmnek?
Ebből is mondok egyet azért:
Az Amerika Kapitány: Polgárháború minden komolysága és érettsége ellenére még továbbra is nélkülözi az igazán nagy drámákat. Nem várok persze Trónok harca-színtű szadizmust az alkotóktól, de sokat segítene, ha nem olyan tessék-lássék tragédiák történnének, mint amilyen Coulson ügynök (kamu)halála vagy Higanyszál kicsit bárgyú önfeláldozása a két korábbi Bosszúállók epizódban. Ha ezeknek a csapásoknak súlya is lesz, akkor nő majd fel az MCU nevű nagyon szórakoztató, de egyelőre csak nagydumás kisfiú.”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A fitneszguru nem ért egyet a Tisza által tervezett SZJA-emeléssel.
Kabaréba illő gólok és hihetetlen történetek.
A megmentett állatok gyapjújából a Rainbow Wool nevű termékcsalád készült.
