10 ok, amiért a Polgárháború az egyik legjobb szuperhősfilm

„1. Semmi didaktika

A Polgárháború úgy tud fontos témákról beszélni, hogy egy pillanatra sem válik cikissé. Az önbíráskodó hősök ténykedésének kérdése nem pömpölőméregetésről szól, mint a Batman v Superman esetében, hanem árnyalt motivációk egymásnak feszüléséről. Ráadásul a film egy pontján kapunk némi ösztönző beszédbe bujtatott gender study-t is, ami külön piros pont. Plusz a Pókember-féle „nagy erő nagy felelősséggel jár”-klisé Vizió szájából emberi nyelvre lefordítva hangzik el, tökéletesen megmagyarázva a Polgárháború drámaiságának mibenlétét.

2. Pókember úgy toppan be, ahogy azt kell

A Marvel nem véletlenül pöcsölt a szereplőválogatással, Tom Holland remek Peter Parker lett! Karizmája akkor is átjön, ha jelmezben van, és pont olyan a karaktere, amilyennek lennie kell. Folyton dumál, akkor is, ha nem Pókemberkedik, idegesítő és csipkelődő, ami egyértelműen abból fakad: még gyerek. Abban a pár snittben, amiben ott van, lopja a show-t. Így kell bemutatkozni hazatérni. Az már más kérdés, hogy dramaturgiailag zéró jelentősége van, hogy megjelent a filmben… (…)

Joggal merülhet fel az olvasóban a kérdés, hogy vajon milyen hibái lehetnek a filmnek?

Ebből is mondok egyet azért:

Az Amerika Kapitány: Polgárháború minden komolysága és érettsége ellenére még továbbra is nélkülözi az igazán nagy drámákat. Nem várok persze Trónok harca-színtű szadizmust az alkotóktól, de sokat segítene, ha nem olyan tessék-lássék tragédiák történnének, mint amilyen Coulson ügynök (kamu)halála vagy Higanyszál kicsit bárgyú önfeláldozása a két korábbi Bosszúállók epizódban. Ha ezeknek a csapásoknak súlya is lesz, akkor nő majd fel az MCU nevű nagyon szórakoztató, de egyelőre csak nagydumás kisfiú.”