A „kreatív köcsög”

„Pár hónapja hozzám is eljutott a 444 cikke a »kreatív köcsögök« meghatározásáról, és miután abba tudtam hagyni a nevetést, rájöttem, hogy meglepően sok dolog igaz rám is a kollázsból. Persze nem kedvetlenedtem el az ironizáló, gúnyos jellemzéstől, sőt! Arra motivált, hogy egy kutatás keretei között kiderítsem, mennyi igazságot tartalmaz a már említett szöveg. (…)

A legtöbben egyetértettek velünk abban, hogy igenis van egy »kreatív köcsög« szubkultúra, de azt mindenki belátta, hogy a 444-es cikk igencsak sántít – persze, az az elejétől nyilvánvaló, hogy nekik sem a hitelesség volt a céljuk. Inkább egy széles skálát kell elképzelnünk, melynek egyik végén azok az emberek állnak, akiknek nem igazán számít a hovatartozás, egyszerűen maguktól olyanok, amilyen a leírás, a másik végén pedig azok az emberek, akik nagyon szeretnének a közösséghez tartozni, ezért felveszik annak sztereotip külsőségeit. Hogy ez mit bizonyít? Azt, hogy ha vannak emberek, akik be akarnak illeszkedni, akkor biztosan létezik vizsgált jelenségünk! Ezt felismervén, tapasztalataim alapján arra jutottam, nagy részük a MOME-ról indult, de a KREA tervezői és az ELTE bölcsészei sem sokkal maradnak el.

Lassan fél éve dolgozom a PS szerkesztőségében, majdnem egy éve járok a MOME design- és művészetelmélet szakára, mindeközben pedig annyira természetessé vált a nap mint nap körülvevő kreatív közeg, hogy meghökkentő volt egy pillanatra külső nézőpontból, a 444 cikkén át szemlélni az egészet. Amikor előadtuk projektünket a MOME-n, vegyes reakciókat kaptunk. Úgy éreztük, sokan azért kérdőjelezik meg a szubkultúra létjogosultságát, mert féltik egyediségüket, amely egy bizonyos pontig besorolható volna a csoportba. Őszintén szólva pontosan ez az egyediség-fétis borít ki leginkább a kreatívok körében, hiszen rendkívül izzadtságszagú az egész. Az a baj, hogy az emberek nehezen értik meg, hogy ha szembe helyezkednek a divattal, azzal is behódolnak neki. Ilyen szempontból szimpatikus a normcore: akik két hétig fehér pólót hordanak, mert nem érdekli, mi van rajtuk, vállalják, hogy semmi extrát nem nyújtanak vizuálisan és azt akarják, hogy a személyiségük domináljon a társas interakciók során.”