Az olvasókat vajon mennyire foglalkoztatja a minőség? – avagy elmélkedések a szöveggondozásról egy kötet apropóján

„Ugyanakkor amatőr szemmel éppen ezért tartanám fontosnak, hogy a kiadókat az igényesség vezesse. Mert mit is üzen az egyszeri olvasónak egy igénytelen kötet? Hogy a kiadónak nem fontos az olvasó. Mert a vásárló nem ismeri a hátteret, a piaci körülményeket, de még ha tudna is erről, az sem érdekelné – hiszen az ő problémája sem érdekli a munkaadóját vagy a NAV-ot. Számára az a fontos, hogy a vételárért a legjobb minőséget kapja. És egy unalmas, jellegtelen vagy éppen idejétmúlt külsejű vagy szövegű kötet nem kelt az igényesség látszatát, és az olvasó sem érzi azt, hogy törődnének vele. És a mai, közösségi média által uralt közegben az egyén véleménye, értékelése az egyik legfontosabb mérce. Ahol a hírek egy perc alatt eljutnak a világ másik felére, ott a rossz hír még gyorsabban terjed.

És ugyanilyen gyorsan veszíti el a kiadó a hitelességét is. Mert egy olyan kötet, ami teli van helyesírási hibákkal, nem kelti azt a látszatot, hogy az azon munkálkodók értik a dolgukat. Ha egy tudományos fantasztikummal foglalkozó regényben elírják, félrefordítják a fontos fogalmakat, akkor felmerül a kérdés: tudják egyáltalán, miről beszélnek? Ezért esik ez a probléma súlyosabban latba egy olyan kötetnél, amely dedikáltan egy tudományággal foglalkozik, még ha nem is szakmai alapossággal – mert itt elvárt dolog a hitelesség. Hogy hihetem azt, hogy a szerző ért ahhoz, amiről ír, ha II. Letót (csak hogy maradjunk a Dűnénél) következetesen Paul unokájaként írja le? Ez pedig a geek szubkultúrában egy szentségtöréssel ér fel, ami rettentő könnyen elhomályosítja az kötet pozitívumait. A zsánerolvasók nem felejtenek.

Persze, lehet az olvasó jószándékú, végtére is, hibázni emberi dolog. De ha ezek a problémák állandóvá válnak, akkor könnyen elpártolhat egy kiadótól. Ugyan hazánkban még nem mondanám a vásárlókat minden esetben tudatosnak, sok vásárlóról elmondható, hogy nem feltétlenül tájékozódnak, a médiából ömlő reklámhadjárat elmossa a józan mérlegelést, és a helyes választás hamis illúziójába ringatja őket. Persze, nem akarok általánosítani, ennél talán fontosabb a saját mérce, elvárások, tudás, érdeklődés megléte vagy hiánya. Szerencsére azonban egyre többen értik meg, hogy jelenleg a pénzünkkel szavazunk, azzal is véleményt mondunk. Ha jó egy termék, megvesszük, de ha nem bízunk a gyártóban, akkor előbb vagy utóbb otthagyjuk. És noha a hazai közönség erősen árérzékeny, valamint a zsánerolvasóknál az is egy korlátozó tényező, hogy ha magyar nyelven akar olvasni, akkor csak erről a kicsi piacról szerezheti be a fordításokat, egyre többen kritikusak, egyre több helyről szerzik be az információkat és egyre jobban megnézik, mire adnak pénzt. Remélem, hogy ezt a folyamatot a kiadók is felismerik és mernek áldozni a minőségre.”