Kedves sértődött keresztény! Válasz Barna Juditnak

Mi is elolvastuk a cikket, valamint a hozzá kapcsolódó híreket, és mi is keressük a szavakat. Lehetőleg olyanokat, amelyek még szalonképesnek minősülnek. Mert egy ilyen nyílt szembeköpése az ország többségének, aki nem olyan keresztény, mint a szerző, első körben maga is megérdemelne pár szalonképtelen szót, utána pedig egy szembeköpést is. De talán csak utóbbit. De próbáljuk meg egy demokratikus ország felnőtt polgáraihoz méltó módon megválaszolni a felvetett problémákat. 

Először is a szerző azt állítja, hogy „cool a keresztényeket gúnyolni, kifigurázni”. Ezt sajnos nem látjuk sehol. 

Mi csak azt látjuk, hogy egyházi iskoláknak másfélszeres fejadagot kapni, a vallástalanok adóforintjaiból, menő. Kötelezővé tenni a hittant és az erkölcstant (más néven hittan 2-t) szintén menő. Vagy egy egész országot, majdnem egy évig terrorizálni a kizárólag keresztényekre érvényes vasárnapi munkatilalommal, menő. Ahogyan az is, hogy felmerülhet egy nem csak keresztényekből álló ország államelnöki pozíciójára egy püspököt jelölni. Az pedig a legmenőbb, ha a mindannyiunk miniszterelnökének fia, felhasználva a születési alapú ismertségét és miniszterelnök apja erőforrásait, szektáját népszerűsíti, majd kijelenti, hogy ennek a szektának az istene lángra gyújtja az országot. Ezt hogy ne úgy értsük, hogy ez mindenkire érvényes hitrendszer lesz, mert még a Mindenható is azt akarja? 

Ezek után felháborítónak tartjuk, hogy egy keresztény egyház tagjaként, ebből a mindenféle szempontból hatalmi helyzetben levő kategória tagjaként – amit a jelenlegi kormány vastagon támogat – a továbbiakban a szerző megtámad több kisebbségi és/vagy hátrányos helyzetben levő csoportot. 

Azt mondja: „Először arra gondoltam, hogy az általad írt gúnyoló, sértő cikkekbe behelyettesítem a keresztény szavakat a zsidóra és a melegre, hiszen ezekre te roppant érzékeny vagy.”

A gond itt az, kedves sértődött keresztény, hogy a „melegség”, vagy a „zsidóság” nem „vélemény, vagy „ízlés” kérdése, mint a kereszténység. Ahogyan a „zsidó” sem csak egy vallás, hanem egyben egy népcsoport is. Az ilyen fajta összemosás eredményét már ismerjük. 

Nem, a kereszténység nem olyan magánügy, mint a többi, főként nem egy KDNP-vel sújtott országban. Közügy, mert annak definiálják, annak hirdetik, és itt muszáj földhözragadtnak lenni: aszerint is fizetik. Közpénzből. 

De ha még ettől is eltekintünk, akkor se lesz joga egy vallási meggyőződésnek ahhoz, hogy ne alkosson róla másvalaki véleményt, akár negatívat vagy nevetségessé tevőt is.

A szerző által elvárt tisztelet embereknek jár, és nem világnézeteknek. Ha ez nem így lenne, akkor az ateizmusnak is kijárna ugyanez a tisztelet, és akkor ez az egész cikk meg sem jelenhetett volna. 

Ebből az alapvető félreértéből kiindulva követi el a szerző azt a hibát, hogy összemos egy újságíró által alkalmazott stilisztikai eszközt, a gúnyt, Orbán Gáspár egyházának bemutatásával. A cél egyértelmű: társadalmi szintű üldöztetésnek akarja láttatni azt, ami pedig csak egy személyes sértődés. Szerintünk ilyesminek nincs keresnivalója a közbeszédben. 

Bármilyen vallást gúnyolni alkotmányos jog, és beletartozik a szólás és véleménynyilvánítási szabadságba. Mert nincs, és nem is szabad, hogy olyan legyen, hogy megkülönböztetett vélemények tisztelete. Ha egy véleményt nem lehet kritizálni, akkor az mindenkire érvényes dogma, és már nem csupán egy vélemény. Egy ország miniszterelnökének fia által választott vallási gyülekezet pedig nem eshet a dogma kategóriába. Egy vallási gyülekezet programja pontosan annyi tiszteletet érdemel, mint bármelyik hímzőkör vagy számítógépes játék rajongói klubja. 

Ami pedig az „eljöhetnél egyszer megnézni és beszélgetni velünk”-et illeti, szeretnénk megköszönni, de egyben el is utasítani a meghívást. 

Sokan közülünk ott voltak, és éppen ezért tudják, pontosan és belülről, hogy milyen a kereszténység és a keresztény hitközösség. És ezért nem kérnek belőle. Akik meg nem voltak soha hívők, azoknak a kormány által, a képükbe nyomott államegyházból van egy életre elegük.