Újra ringben

„Mennyire működnek jól a borászok érdekképviseleti szervei, a HNT alkalmas a feladat ellátására?

Korábban hittem az érdekképviseleti rendszer fontosságában, mára inkább szkeptikus vagyok. Jelenleg nem a közösségi érdekek összehangolásáról, hanem egyéni érdekek keresztülviteléről szól és ez így nem jó. Akkor jó az érdekképviselet, ha valóban azon termelőket képviseljük, akik megválasztották erre a funkcióra a vezetőiket. Sajnos a választást követően mintha – és tisztelet a kevés kivételnek – megszakadna a hegyközségi vezetők és a termelők érdemi és napi kapcsolata, ezáltal nem működik a rendszer. A felsőbb szervekben, mint a Küldöttgyűlés vagy a Tanács pedig már az egyéni érdekek vagy kisebb/hangosabb csoportok érdekei csatornázódnak be.

Ezáltal nem működik az érdekvédelem vagy akár a lobbi sem, ami egy fontos pontja lehet az ágazat sikerének. Nem szabadna elveszni a részletekben, sokkal strukturáltabban kellene gondolkodni és nem azon vitatkozni, éppen ki az erősebb érdekérvényesítő. Sajnos nem érett még maga a magyar társadalom – de nem csak ebben az ágazatban – és nem tudja az ebből fakadó lehetőségeket megfelelően használni.

A tokaji koncentráltság jót tesz a borágazatnak? Tetszik a Grand Tokaj arculat, sikerülhet a nemzetközi kiugrás?

A két témakört külön választanám, hiszen az előbbi egy rendkívül fontossággal bíró borágazati kérdés, az utóbbi pedig egy cég tevékenységéről szól. A Grand Tokaj névválasztás érdekes, Szlovákiában is van egy ilyen nevű boros cég, nem biztos, hogy szerencsés. A nemzetközi kiugrás pedig nem hinném, hogy csak a névválasztáson múlik, sokkal több strukturális kérdést kellene átgondolni a jövőben, hogy egyensúlyban legyen a ráfordítás és a profit, eladhatóak legyenek a borok hosszú távon és ne csak kampányszerűen.

Ennél sokkal fontosabb azonban a kérdés első része. Ha kicsit kilépünk a bor világából és globálisan gondolkodunk, akkor látható, hogy a tokaji borvidéki ékszerdoboz BAZ megye területén fekszik, amely egyike a leginkább elmaradott régióinknak, néhány nagy gazdasági erőtérrel, elszegényedett lakossággal, aprófalvakkal és számtalan olyan problémával, amelyre a választ szociológiai szempontú megközelítést igényel. Az, hogy ilyen természeti adottságokkal rendelkeznek, de azokat nem tudják kellőképpen kiaknázni, éppen eme hátrányok miatt van. Azok a koncentrált kormányzati erőfeszítések, amelyek a Tokaj stratégiában összpontosulnak, nem csupán a borágazatnak kívánnak kedvezni, hanem össztársadalmilag igyekeznek segíteni minden szereplőnek. Ne feledjük, hogy nem csupán a borkészítőket kell ezen a téren ideérteni, hanem minden olyan kapcsolódási pontot (oktatás, kultúra, turizmus stb.) amely révén megemelhető a régió gazdasági kibocsátása, beleértve a borászatok jólétét is.

Nagyon sokan leírták és elmondták már Tokaj nagyszerűségét, ami valóban páratlan. Jó brand, nem kell kitalálni, csupán megfelelően kell sáfárkodni e névvel. Hogy jót tesz-e a Tokaj központúság a borágazatnak, nyilván egy hipotetikus kérdés. Minden aktivitás – főleg a külföldre irányuló – jót tesz a magyar bor nevének, feltéve, ha azok előre megfontolt, összehangolt és egy irányba mutató lépések. Sajnos egyelőre csak apró eredmények vannak, az igazi nagy kiugrás még hosszú évek kitartó munkájával érhető csak el.”