„Adolf Hitlernek tulajdonítják a mondást, amely szerint a Szovjetuniót akkor lehet majd legyőzni, ha az ukránokkal és a beloruszokkal elhitetik, hogy ők nem oroszok. A mai Ukrajna nyugati területein élőkkel ez sok tekintetben sikerült is, mert hol Lengyelország, hol a Habsburg Birodalom részeként és a katolikus egyház révén gyakran voltak kitéve más befolyásoknak, s körükben a sok évszázados nyelvi átalakulás is az oroszétól eltérő hatások alatt zajlott. Ennek is szerepe volt abban, hogy a II. világháborús náci megszállás alatt az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) százezret meghaladó számú banderistájára is támaszkodhattak a németek.
Belaruszban, azaz Fehéroroszországban azonban nem volt talaja a nagy mértékű kollaborálásnak, amelynek hatékonyságát – Ukrajnában is – nagyban korlátozta, hogy a megszállt területeken a németek azonnal hozzákezdtek a lakosság leigázásához. Ez Hitlernek abból az elgondolásából következett, hogy a megszűnésre szánt kelet-európai országokban, köztük Magyarországon, a rabszolgák szellemi színvonalára leszorított bennszülötteknek kell ki- és megtermelniük az alapanyagokat, az élelmiszert Németország számára az ideterelt norvégek, svédek, dánok, hollandok irányításával. (V.ö.: Ormos Mária: Hitler, T-Twins, 1994., 415. o.)