Mindenben Putyin keze lenne?

„Adolf Hitlernek tulajdonítják a mondást, amely szerint a Szovjetuniót akkor lehet majd legyőzni, ha az ukránokkal és a beloruszokkal elhitetik, hogy ők nem oroszok. A mai Ukrajna nyugati területein élőkkel ez sok tekintetben sikerült is, mert hol Lengyelország, hol a Habsburg Birodalom részeként és a katolikus egyház révén gyakran voltak kitéve más befolyásoknak, s körükben a sok évszázados nyelvi átalakulás is az oroszétól eltérő hatások alatt zajlott. Ennek is szerepe volt abban, hogy a II. világháborús náci megszállás alatt az Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) százezret meghaladó számú banderistájára is támaszkodhattak a németek.

Belaruszban, azaz Fehéroroszországban azonban nem volt talaja a nagy mértékű kollaborálásnak, amelynek hatékonyságát – Ukrajnában is – nagyban korlátozta, hogy a megszállt területeken a németek azonnal hozzákezdtek a lakosság leigázásához. Ez Hitlernek abból az elgondolásából következett, hogy a megszűnésre szánt kelet-európai országokban, köztük Magyarországon, a rabszolgák szellemi színvonalára leszorított bennszülötteknek kell ki- és megtermelniük az alapanyagokat, az élelmiszert Németország számára az ideterelt norvégek, svédek, dánok, hollandok irányításával. (V.ö.: Ormos Mária: Hitler, T-Twins, 1994., 415. o.)

Nagyjában-egészében civilizáltabb formában, de mintha hasonló elgondolás munkálna az Oroszország elleni mai fellépések mögött.

Mintha az ukránok és a beloruszok orosz ellenességének felszítására építenének azok a külső erők, amelyek lassan három évtizede elszántan küzdenek a hatalmas terület erőforrásai feletti ellenőrzés megszerzéséért. A Gorbacsov által megnyitott oroszországi terepen olyan viszonyok kialakítása a cél, amire már volt példa Jelcin alatt: a ’90-es években gyakorlatilag ellenőrzés nélkül áramolhatott az arany, a gyémánt, a földgáz, a kőolaj, a gabona, vagy annak ellenértéke – egyáltalán minden – Nyugatra, mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államokba. Ennek újbóli eléréséhez Ukrajna, s újabban Fehéroroszország, csupán ugródeszka. Hozzá a hívószavak: demokrácia, szólás- és sajtószabadság, meg szabad utazás, munkavállalás Nyugaton, jóllehet ezek tekintetében Ukrajnában a helyzet inkább rosszabb ma, mint a 2014-es februári puccs előtt.”