A magyar anya kultusza

„Azokat a nőket talán kevésbé ismerjük, de ugyanúgy itt járnak köztünk, akik a lombikozás közben maradtak egyedül, mert a kapcsolat felőrlődött a terhességért folytatott küzdelemben, azok pedig végképp nem kerülnek reflektorfénybe, akik az egész folyamatba egyedül vágtak bele. Az ő történeteik mind azt bizonyítják, hogy a KDNP-s körökben a népesedés problémáit kiválóan megoldó ötletnek tűnő szingliadó valóban létezik, csak épp nem szó szerint, hanem sokkal alattomosan: a rendszerbe kódolva bünteti azokat a nőket, akik egyedül maradtak, mégis vágynak az anyaságra.

Mire megszületik a gyerek, anyagilag ők már eleve mínuszban vannak, utána pedig egyedülálló anyaként semmivel sem kapnak több anyagi támogatást, gyest és gyedet, mint azok, akik mellett áll egy apa is. Az egyedülálló szülők gyerekenkénti zsebpénzszámba menő forint családi pótléka mindössze 1500 forinttal több. Jó vicc. Az egyszülős családok klubjában az elváltakhoz, az özvegyekhez és a párban örökbefogadókhoz képest ők vannak a legnehezebb helyzetben, bár már azt is jó ideje tudjuk, hogy gyereket nevelni, bármi is legyen az egyedülállóság oka, nagyjából egyet jelent a könnyes búcsúval az anyagi jóléttől.

Miért lesz a magyar egyedülálló szülők fele ma Magyarországon szegény vagy mélyszegény? Egyrészt ez a közel 350 ezer magyar egy fizetésből próbálja a gyerekét eltartani, fizeti a lakbért, a rezsit, és a többit. Persze most jön a lelkes felkiáltás: hiszen az elváltak egyre népesebb táborán segít a tartásdíj!

Segítene, ha a szigorú szabályok hiánya miatt ma Magyarországon a tartásdíj fizetése nem lenne opcionális: ha akar, fizet, ha nem, nem. A burkolt szingliadó pedig ismét lesújt: a tartásdíj sosem a gyerekek költségeinek a fele, annál sokkal kevesebb. Az állam pedig ismét nagyvonalú: megelőlegezi a tartásdíjat, ha a másik szülő fél éven át nem fizet. Remek fél év lehet.”