Bár a belső ellenzék háttérbe szorítása 2018-ig stabilizálhatja pozícióit, de ezzel párhuzamosan a választási eredményért is személyes felelősséget kell vállalnia.
„Vona Gábor magasra tette azt a bizonyos lécet. Bár a belső ellenzék háttérbe szorítása 2018-ig stabilizálhatja pozícióit, de ezzel párhuzamosan a választási eredményért is személyes felelősséget kell vállalnia. Nem véletlen, hogy erre utaltak Apáti István és Szávay István alelnökök is, amikor bejelentették, hogy nem indulnak a nyári tisztújításon.
A választási felkészülés terén ugyanis nincs könnyű helyzetben Vona Gábor, elvégre a potenciális szavazók körében 14 százalékpontos hátrányt kell ledolgoznia a Jobbiknak, ráadásul „magasabb” szintre emelt belső feszültségek mellett. Kétségkívül embert próbáló feladat! Persze, van még két év, ami sok idő, de vajon elegendő? S, ha nem, akkor mi lesz a választási győzelmet már 2010 óta hangoztató Vona Gáborral? Lemond, nem indul a következő tisztújításon, vagy ringbe száll és továbbra is elnök akar maradni?
Alighanem utóbbiról lehet szó, s erről árulkodik a párton belüli riválisok kiszorítása is: Vona Gábor messze szeretné tudni riválisait a fontosabb párttisztségektől, ezzel is megnehezítve a személyével szembeni alternatíva felépítését. Kérdés, hogy mindez nem jár-e ellentétes hatással, a politikában ugyanis az ellenfeleket néha nem árt közelben tartani…”