Balogh Zoltán, a Somlói Apátsági Pince tulajdonos-borászának írása
*
Emlékszem, úgy öt-hat éve néztem, mint a kiszántott egér, amikor a Nagy-Somlói borvidék – agyrém ez a név is, de ez egy másik sztori – később csont nélkül kanonizált termékleírásának tervében olvastam a dőlők felsorolását.
Gyorsan fel is hívtam a hegybírót, hogy szívesen segítek, ha esetleg szükség van rá. Lepattintott. Aztán megpróbáltam beszélni pár befolyásosabb termelővel, de igazándiból ők is csak a vállukat vonogatták. A dűlőnevekre épülő márkaépítés akkor fontosabbnak tűnt. Egyszer összefutottam a FÖMI szakembereivel is, akik a termékleíráshoz a térképet csinálták és akik szakmailag jóváhagyták a dűlőneveket. Kérdeztem, hogy milyen források és milyen dokumentumok alapján jöttek ki ezek a nevek. Választ nem kaptam. Éreztem is a szakin, hogy kellemetlen nekik ez a téma. Gondolom, odatoltak nekik egy kész dűlőlistát meg egy térképet, ők meg ráleheltek a pecsétre és tolták is tovább az aktát.
Hiába mutogattam az 1856-os kataszteri térképet, amin a napnál is világosabban látszik, hogy a Somlón olyan dőlőnevek, amik a termékleírásban szerepelnek, sosem léteztek.