„A beszámolók alapján a fő színhelyek környéke még olyan, mint a Baross tér a 4-es metró építésekor, a közösségi közlekedés nehezen vethető össze mondjuk a londonival, a vitorlásversenyeknek helyet adó tengeröbölben nem szívesen lennénk halak, mert hamar a hátunkra feküdnénk a szennyezéstől, a szúnyogokról kiderült, hogy már nemcsak a zikavírust terjesztik (annak a szezonja a nyár végéig állítólag lecseng), hanem további kórokat is. A biztonság érdekében minden résztvevő ország szakemberei jelen lesznek – tőlünk a Terrorelhárítási Központtól –, de még mindig az az egyik standard tanács, hogy legyen nálunk legalább ötven real készpénz, mert inkább az kell esetleges támadóinknak, nem az életünk és vérünk.
Ráadásként a politikai helyzet, ami nyolc éve Kínában és négy esztendeje Nagy-Britanniában is sziklaszilárd volt, Brazíliában enyhén szólva kaotikus. A legfrissebb hír az, hogy húszórás vita után tegnap megszavazta a szenátus a Dilma Rousseff elleni felelősségre vonási eljárás megindítását amiatt, hogy az elnök asszony 2014-es újraválasztása érdekében elhallgatta az államháztartási mérleg problémáit és manipulálta a költségvetési adatokat. Hatalmas blama, hogy ezek után vélhetőleg nem ő fogja megnyitni az augusztus 5-én kezdődő játékokat.
Mégis, miben lehet bízni? Például abban, hogy két éve az olimpiához mérhető nagyságrendű labdarúgó-világbajnokságot rendben levezényelte a dél-amerikai államóriás, amely akkor sem dőlt össze, amikor az elődöntőben a német Nationalelf történelmi, 7-1-es vereséget mért a hazai selecaóra. A helyszínről tudósító kollégám is szinte csak jó benyomásokról, a helyiek segítőkészségéről, kedvességéről, a Copacabana valóban lélegzetelállító szépségéről számolt be. Mondjuk, hazatérve azonnal ágynak esett, de ezt betudta egy jó kis dél-amerikai kórokozónak, ami ellen nem volt, nem lehetett immúnis.”