„Amikor Gyurcsány Ferenc előadta a beszédet 2006-ban, két forgatókönyv lehetett a szeme előtt. Az egyik szerint a frakciójának beszélt és valamelyik ellensége szivárogtatott. Ezt a forgatókönyvet nem lehet úgy értelmezni, hogy az ország népéhez szólt, ugyanis belső anyagról, a frakciónak szóló varázsigéről volt szó. Értem, hogy volt benne pozitív elképzelés, de akkor sem igaz, hogy a néphez intézte volna, mint ahogy később kapott egy ilyen magyarázatot. A másik forgatókönyv szerint tudta, hogy ki fog szivárogni. Akkor meg a minapi videójában akár fel is köphetett volna és aláállhatott volna, kábé ugyan azt érte volna el. Ugyanis ebben az esetben sem volt egyenes sem a szocikkal, sem Magyarországgal. Mindkét esetben arra az emberi magatartásra játszott, hogy ugyan ő hazudott, csalt meg lopott, de ami most van az annál sokkal durvább. Ötször… Ötvenszer… Ezerszer… Így próbálja meg relativizálni az ő ideje alatt elkövetett lenyúlásokat. Nekem ugyan senki nem fogja megmagyarázni, hogy a kis lopást semlegesíti, mi több felminősíti más sokkal nagyobb lopása! Ez a sunnyogás receptje. A hívek viszont hajlandóak elfogadni ezt a játékszabályt.
De rögtön itt érkezik csataménen a másik aljasan cselekvő. Orbán Viktor már réges-régen lemondott az ország és a szavazók egy részéről. Ő már csak a birodalmának lakóihoz szól, a szavazatmaximalizálás lebeg a szeme előtt, teljesen hidegen hagyja az, hogy esetleg mit szólnak a birodalmán kívül élők. Az ellenséget le kell győzni, a többieket minél nagyobb arányban el kell idegeníteni a politikától. Végletekig fanatizált, ellenben zsolddal igazán alaposan kitömött csapatait vezeti a csatákba, csilingel a háttérben az aranyeső hangja, gyorsan emelkednek a szintek, úgymond megy a tápolás. A hívek pedig hajlandóak elfogadni a játékszabályokat.