Szilícium-völgy: nincs több pénz a legvadabb különjuttatásokra

„Az alkalmazottak különjuttatásai (falmászás az irodában, nyaralási pénz, munkahelyre járó fodrász stb.) a szilícium-völgyi startup-kultúra jellegzetes elemei voltak. A befektetői tőke apadásával és az üzleti partnerek azon vágyával, hogy a cégek pénzt is termeljenek, egyes vállalatoknak szembe kell nézni az elképzelhetetlennel, és korlátozniuk kell a mindenkinek mindent megadunk gyakorlatot.

A Dropbox fájlmegosztó márciusban közölte alkalmazottaival, hogy vége az ingyenes mosodának és a san franciscói külön busznak. Sőt, a vállalati vacsorák és a bárpult korlátlan számú vendégét is havi maximum ötre csökkentették.

Kör e-mailben közülték, hogy alkalmazottanként évi minimum 25 ezer dollárt költenek ilyesmikre. A Dropbox kb. 1500 dolgozóját számítva, évi 38 millió dollár körüli összegről van szó.

Múlt hónapban viszont elnézést kértek, miután a cég előcsarnokában felállítottak egy öt láb magas kabalapandát: «remek dolog, szeretjük, de nem árt feltenni a kérdést: saját pénzünkből is csináltatnánk egy ilyen pandaszobrot?»

Más kérdések is felmerülnek a mellékjövedelmek, jövedelmen kívüli juttatások drasztikus megvágásának pénzügyi következményein túl. A juttatások hosszútávú előnyeiről ugyan lehet vitázni, de megvonásuk még a potenciális alkalmazottak munkamoráljára is rossz hatást gyakorol. A privilégiumok elvesztése miatti elégedetlenség így nagyobb, mintha soha nem részesültünk volna belőlük.

Sok cég eleve rosszul közelítette meg a kérdést, kivétel nélkül mindenkinek ingyen juttatott szolgáltatásokat, amikre többeknek eleve nem volt szükségük. Például olyanok is ingyen használhatták a céges edzőtermet, akik soha nem jártak edzőterembe.

A pluszjuttatásokat a fenntarthatósághoz kellene igazítani, edzőterem esetében a fizikai és szellemi képességeiket valóban ott pallérozó alkalmazottaknak kellene csak felajánlani.

A vállalatoknak végre ideje lenne átgondolni, mik tartoznak ezekhez a juttatásokhoz. A dolgozók boldogabbak, ha függetlenebbek és rugalmasabb az időbeosztás. De talán az a rendszer a legjobb, ahova dolgozni járnak, és ahol csak dolgoznak az alkalmazottak.”